Miben nélkülöznek gyermekeink?

A „középrétegre” és a nem mélyszegénységben élőkre fókuszált legfrissebb, kedden publikált felmérésében az UNICEF. Az ezernél valamivel több (18 éven aluliakat nevelő) háztartást szondázó kutatás eredményei azt mutatják, hogy a magyar gyerekeknek 51 százaléka nélkülözni kénytelen. Nem nagyon, de fontos dolgok híján vannak.

A tavalyi év legvégén, vezetékes telefonos megkeresésen alapuló reprezentatív felmérést végzett 18 éven alulit nevelő családok körében a Tárki és az Unicef Magyarország.

Tizenöt tényezőt vizsgáltak, arra voltak kíváncsiak, mennyire vannak kielégítve a magyar gyermekek társas, oktatási és alapvető szükségletei.

Ma 1,4 millió gyermek él Magyarországon, 90 százalékuk családban, 22 ezren állami gondozásban. 17 százalékuk számít szegénynek, 51 százalékuk nélkülöz.

Mint azt a kutatást ismertető sajtótájékoztatón Bábel Tamás, az UNICEF Magyar Bizottság igazgatója érzékeltette, idehaza a gyerekek 15 erőforrás közül 13-nál kevesebbel rendelkeznek.

Gyurkó Szilvia kutatási igazgató a részleteket ismertetve elmondta, a leginkább a gyermekek egészséges társas kapcsolataival, kortárs kötődéseivel kapcsolatos szükségletek vannak veszélyben. A gyermekek 42 százaléka nem tudja rendszeresen meghívni magához a barátait, 35 százalékuk nem jut el nyaralni, 29 százalékuk anyagi okok miatt nem vesz részt szabadidős tevékenységekben.

Az alapvető szükségletek (étkezés, ruházkodás) az alacsony jövedelmű családok körében sérülnek legnagyobb mértékben, míg az oktatáshoz kötődő szükségletek (életkornak megfelelő könyv, tanulósarok, iskolai programokban való részvétel, tehetséggondozás) kielégítésében és a szociális szükségletek területén valamennyi jövedelmi csoport esetén magas kockázatot találtak.

A kutatási kérdőív, illetve a kutatás anyaga innen letölthető.

A kutatási igazgató hangsúlyozta, hogy nem csak a mélyszegénységben élők problémáival kell foglalkozni, hiszen nem hasonló súlyossággal, de valamilyen fokú nélkülözés mintegy 700 ezer gyermeket érint, ami szintén orvoslásra szorul. Mint kiemelte, a kutatás végén teendőket is megfogalmaztak. Ezek között a legfontosabb, hogy a politikai és társadalmi szintű odafigyelés mellett működjön a családi, kisközösségi szintű beavatkozás, példaként említette a Szülők Iskolája elnevezésű kezdeményezést, illetve egyes önsegítő csoportokat.