Miért nem akarnak a férfiak apák lenni?

“Az apaság nagyon fontos számomra, írja Rich Hailey, “ahogy a nagyapaság is. Amikor megkérdezik, miből élek, azt szoktam válaszolni, hogy noha az írásból keresek pénzt, elsősorban férj és apa vagyok.”

Ezzel a gondolkodásmóddal azonban Rich egy egyre csökkenő kisebbséghez tartozik. Egy nemrég megjelent felmérés szerint a férfiak egyre kevésbé “érdekli” a házasság, a Washington Times cikke pedig arra mutat rá, hogy az egyedülálló szülők által nevelt gyerekek száma drámaian megnőtt az elmúlt években. Amerikában minden harmadik gyerek (kb 15 millió) apa nélkül, ötmillió pedig anya nélkül nő fel. A cikk körüljárja az apanélküliség következményeit, arra azonban nem válaszol,  miért nem akarnak a férfiak apák lenni.

Rich szerint egy kulturális és demográfiai trendről van szó, amely elveszi a férfiak kedvét attól, hogy apává váljanak, illetve apaként viselkedjenek. A legalapvetőbb problémát a szerző a szexuális forradalomnak tartja. Rich úgy véli, míg a szex legalább valamilyen mértékben a házasságon belül gyakorlandó dolgok közé sorolódott, addig ma ez már egyáltalán nem jellemző. A házasságon belül pedig a szexuális együttlétekben fogant gyermekek számára létezett egy keret, amelyben felnőhetnek.

A szexuális forradalom után azonban ez a helyzet megszűnt létezni. A házasságon kívüli terhesség egyre gyakoribbá, megszokottabbá vált, ma pedig jóval több nő lesz várandós házasságon kívül, mint azon belül.

Ebben a folyamatban a feminizmus is fontos szerepet játszott. Vajon hány fiú nőtt fel azt hallgatva, hogy a nőnek csak annyira van szüksége egy férfira, mint egy halnak egy biciklire? Vajon ez a gondolkodás nem járulhatott hozzá ahhoz, hogy a férfiak szükségtelennek érezzék magukat a házasság egységében?

Ami a kulturális aspektust illeti, társadalmunkban évtizedeken át alapelv volt, hogy a gyereknek szüksége van az anyjára. Amint a válások száma nőni kezdett, úgy emelkedett a gyerekláthatási és -elhelyezési perek aránya is. Vajon hány százezer fiú nőtt fel úgy, hogy közben azt tanulta: az apák csupán extra kiegészítők, de rájuk nem, legfeljebb a pénztárcájukra van szükség, rájuk nem? Hány férfi funkcionált vasárnapi apukaként?

A filmekben az apákat sokszor ábrázolják ostoba idiótaként, akiket a gyerekeik, feleségeik mentenek meg, vagy hűvös, távoli alakként, aki képtelen érzelmi kapcsolatot kialakítani a gyerekeivel? És sajnos, mint tudjuk, ami a képernyőből folyik, az előbb-utóbb hatással van a nézőkre.

Végül ott van az abortusz kérdése. A nők abszolút jogot követelnek arra nézve, hogy eldönthessék, teherbe akarnak-e esni? A férfinak semmiféle beleszólása nincs a dologba. Ha egyszer szexuális kapcsolatban volt egy nővel, onnantól nem irányíthat. A nő egyedül döntheti el, meg akarja-e szülni a megfogant gyermeket, vagy inkább elveteti, függetlenül attól, mit szeretne a férfi.

Ezek a tényezők egybevetve azzal, hogy immár az apját nélkülözni kényszerülő második generáció is felnőtt nem arra irányítja a figyelmet, hogy milyen sok férfi dönt a házassággal és az apasággal ellentétesen, hanem arra, hogy hány bátor férfi teszi le a voksát a hagyományos családmodell mellett.