Miért olyan nehéz az élet a kamaszok számára?
A kamaszkor kiemelten kockázatos öngyilkosság szempontjából. A gyerekek ilyenkor nagyon érzékenyek, sokszor vágynak magányra, ugyanakkor épp azt érzik, hogy egyedül maradtak a gondjaikkal. Iskolai kiközösítés, cikizés egy hobbi miatt, válás vagy családon belüli erőszak… Egy tizenéves lelkében a hétköznapi problémák is akkora traumaként jelenhetnek meg, hogy úgy érzi, nincs más lehetősége csak az, ha eldobja az életét.
Sajnos előfordulnak olyan esetek, amikor a szülők azt vallják, hogy semmi előjele nem volt otthon annak, hogy a gyermekük eldobja az életét. Vidám volt és ugyanúgy beszélgetett a családtagokkal, mint korábban. Ám mire hazaértek a gyerek már felkötötte magát. A történet valós és annál szomorúbb. A fiatal úgy érezte, hogy nem terhelheti a rokonait a gondjaival, de úgy sem tudott továbbélni, ahogy ő magát legbelül érezte: egy üres, semmitérő embernek.
Éppen ezért nagyon kell figyelni a jeleket:
A levertség, a depresszió, a szorongás és az agresszivitás megjelenése mind-mind arra ad okot hogy a gyermekre jobban oda kell figyelni. Ez persze egy nehéz időszak, hiszen a kamaszokra jellemző a hangulatingadozás, de próbáljuk meg kiszűrni a kóros állapotra utaló jeleket. Ne legyünk erőszakosak, de beszéltessük, érdeklődjünk a napjai, a hogyléte iránt. Találjunk ki olyan programokat, amik érdeklik. Ha nagyon elszigetelődik, akkor szintén van okunk gyanakodni, bár ha ez csak részben igaz, akkor nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Lehet csak a felnőttekre nem kíváncsi, a korabeliekkel pedig jól el van.
A vagdosás a legfontosabb intő jel. Ha egy gyerek elkezdi dugdosni a csuklóját, vagy egyéb testrészein vagdosás, karcolás nyomait látjuk akkor az azt jelenti, hogy a gyermek az érzelmeit próbálja a testi tüneteivel, fájdalmaival elnyomni. Ekkor mindenképp lépjünk közbe, hiszen sokan vannak, akik itt megállnak, és csak jelezni próbálják, hogy nekik segítségre van szükségük, de lehet, hogy ez már az öngyilkosság előkapuja.
A fent említett példa is egy előjel. Ha a gyermek elkezd derűsen viselkedni, elajándékozza a tárgyait és újra a „család tagja lesz” a nyomasztó hetek után, akkor nagyon figyeljünk. Lehet, hogy csak az áll a háttérben, hogy eldöntette, megteszi, és ezzel elengedte a félelmeit és békésen elbúcsúzik a családjától és még utoljára jót cselekszik… Ilyenkor jön a döbbenet, hogy a gyermek öngyilkos lett.
„Nincs értelme az életemnek!”
A kamaszoknak nagyon sokszor vannak negatív gondolataik, amiket kimondanak nyíltan, de lehet, hogy csak egy füzet szélére jegyzetelnek fel. Az, hogy valaki nyíltan kimondja, még nem jelenti azt, hogy ő nem is teszi meg azt, amire gondol. A szülőnek ilyenkor azonnal rá kell kérdezni: tényleg ezt érzed? Miért gondolod így? Az öngyilkosságról való beszélgetés nem jelenti azt, hogy ezzel erőt adunk a gyereknek az öngyilkossághoz, ilyenkor inkább átbeszéljük a problémákat és ezeket megpróbáljuk feloldani. Az nem segít, ha lekicsinylően ezt mondjuk neki, hogy: ha most ezt mondod, mi lesz később? Ennél már csak nehezebb helyzet elé sodorhat az élet…
Vegyük komolyan a panaszokat. Nem egyszer hallottunk olyat, hogy valaki a megfelelési kényszer miatt, egy rossz jegy miatt vetett véget az életének.
„Aki meg akar halni, az meg is fog…” Szokták mondogatni. Sajnos ez így van. Szörnyű ezt hallani, de nagyon sokan vannak, akik tényleg úgy érzik, hogy nem tudnak élni azzal a fájdalommal, amit éreznek. Persze meg kell próbálni mindent: beszélgessünk, forduljunk szakemberhez, éreztessük, hogy mi mindig vele leszünk és támaszai leszünk bármilyen gondja is akadjon az életben. Nincs olyan megoldás, amivel kivédhetjük, csak megelőzni, vagy eltéríteni tudjuk a gyereket a szándékától. Remélhetőleg örökre.
LELKISEGÉLY-VONAL (nem csak) kamaszoknak!
116 111 (Előhívó, vagy körzetszám nélkül, névtelenül és ingyen hívható telefonszám éjjel-nappal)
