Milyen egy családbarát város?

Milyen egy családbarát város? Tele van játszóterekkel, gyerekekkel és nagycsaládosokkal, vagy csupán arról van szó, hogy egy babakocsit toló kismama akadálymentesen és biztonságosan tud közlekedni benne? Családbarát város Budapest? Mit kellene tenni azért, hogy társadalmunk alapvető sejtje ne szoruljon ki a nagyvárosokból?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. július 04. czefernek.lena
Milyen egy családbarát város? Tele van játszóterekkel, gyerekekkel és nagycsaládosokkal, vagy csupán arról van szó, hogy egy babakocsit toló kismama akadálymentesen és biztonságosan tud közlekedni benne? Családbarát város Budapest? Mit kellene tenni azért, hogy társadalmunk alapvető sejtje ne szoruljon ki a nagyvárosokból?

Azt, hogy a fent említett kérdések mennyire fontosak a városi ember számára, mi sem mutatja jobban, mint a riasztó demográfiai adatok: nem elég, hogy egyre kevesebb gyermek születik Magyarországon (mint ahogyan az európai városok többségében), az emberek egyre kevésbé találják alkalmasnak nagyvárosainkat a családalapításhoz. Sok fiatal költözik el az agglomerációba, mert úgy vélik, csak ott tudnak megfelelő környezetet teremteni születendő gyermekeik számára. Városaink tehát lassan elöregednek, arról nem is beszélve, milyen problémákat, feszültségeket, veszélyeket hordoz ez a fajta szuburbanizáció. Az agglomerációban lakó ugyanis továbbra is a városi infrastruktúrát veszi igénybe, ám adóját egy másik településre fizeti be, nem is beszélve az örökös ingázásról, amely nem csupán az úthálózatokat, de az ingázók idegrendszerét is jócskán leterheli. Elgondolkodtató adat az is, hogy míg a nagyvárosokban csupán a családosok 6 százaléka vállal három, vagy annál több gyermeket, addig a kistelepüléseknél ez a szám elérheti a 15 százalékot is.

De milyen is az a város, amelyik ösztönzőleg hat a gyermekvállalásra? Ahol akkor is szívesen élünk, ha már nem csupán önmagunkról kell gondoskodnunk? Azt, hogy a kérdés mennyire összetett, mutatja az is, hogy rengeteg feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy valaki szívesen vállaljon gyermeket egy adott területen. Pedig egészen apró dolgokkal lehet ösztönözni a gyermekvállalási kedvet. A Nagycsaládosok Országos Egyesület ezért is alapította évekkel ezelőtt a családbarát önkormányzat díjat, amelyet azóta számtalan városnak, településnek ítéltek oda. Minden az első lépéssel kezdődik, lehet az akadálymentesítés, mely a babakocsik közlekedését is elősegíti, iskolakezdési, illetve tankönyvtámogatás, kirándulások megszervezése vagy női parkolóhelyek létrehozása. Természetesen minden településen mások az igények, de az mindenhol közös érdek, hogy a család hosszú távon is biztonságban érezze magát, s ebben igen nagy szerep jut az önkormányzatoknak.

És hogy Budapest mennyire számít családbarát városnak? Sajnálatos módon fővárosunk infrastruktúrája semmiképpen sem nevezhető kismamabarátnak. Minden probléma abból indul ki, hogy Budapest meglehetősen autóközpontú, szinte túlnőnek rajtunk a gépjárművek, mintha az egész várost nem is embereknek, hanem autóknak tervezték volna. A járdák keskenyek, az autóutak szélesek, arról nem is beszélve, hogy a vezetők sokszor ráállnak a járdára. Így egy babakocsit toló kismama nagyobb gyermekének kezét fogva gyakran az úttestre kényszerül. A tömegközlekedési eszközökre kevés kivételtől eltekintve szintén lehetetlen ebben a felállásban felszállni, míg a gyalogosok zöld lámpáján sem könnyű átérni, ha plusz súlyt cipel az ember.

Sok helyen nincsenek vagy túl halványak a zebrák, de további probléma az akadálymentesítés hiánya: a járdák széle nincs lekerekítve, s a középületek többségéhez még mindig hosszú lépcsősor vezet. Összességében el lehet mondani, hogy Budapesten hiányoznak a családbarát elképzelések, s ez nem csupán a várostervezésben mutatkozik meg. Nincsenek füstmentes helyek, a középületekben gyerekek számára kialakított játszósarkok, pelenkázó illetve szoptatási lehetőségek, s a játszótereken hiányzik a WC. A munkahelyeken sincsenek gyermekmegőrzési lehetőségek, nem is beszélve az egyetemekről. A kismama pedig nehezen dönthet jól: vagy otthon marad vagy autóval közlekedik, ami tovább fokozza a városi problémákat.

Pedig egy nagyváros akkor maradhat élhető színtere életünknek, ha igényeink többségét ki tudja szolgálni. Ehhez arra van szükség, hogy az emberek szükségletei eljussanak a döntéshozókhoz, azokhoz, akik a várostervezési feladatokat ellátják. Ha egy város nem tud ösztönzőleg hatni a gyermekvállalásra, az komoly feszültségforrás lehet, s ezt mindenkinek fel kell ismernie, s meg kell tanulnunk kezelni a problémát, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy egy minden korosztály számára élhető városban éljünk.