Családháló

Kezdőoldal Háttér „Milyen gyönyörű vagy, kislányom! Épp olyan szép leszel, mint én!” – gyermekkor a nárcisztikus szülő árnyékában

„Milyen gyönyörű vagy, kislányom! Épp olyan szép leszel, mint én!” – gyermekkor a nárcisztikus szülő árnyékában

A nárcisztikus szülő gyermekén keresztül igyekszik reflektorfénybe kerülni, önmagát megvalósítani. Birtokolja a gyerekét, miközben folyamatosan versenytársnak tekinti őt, akivel szemben állandóan azt igyekszik bebizonyítani: ő okosabb, szebb, értékesebb, jobban tudja. A gyermek függetlenné válását óriási fenyegetésként éli meg, ezért még felnőttkorában is arra kényszeríti utódát, hogy kizárólag az ő árnyékában létezhessen, s ezt az állapotot irreális elvárásokkal igyekszik fenntartani.

Írta: Gyarmati Orsolya,

Fontos hangsúlyozni, hogy az, ha valaki dicsekszik a gyerekével, vagy nagy elvárásai vannak vele szemben, még nem jelenti azt, hogy a szülő nárcisztikus. Ami viszont egyértelmű jel, ha a szülő kitartóan megtagadja a gyerekétől (legyen akárhány éves) az önállóság, a függetlenség lehetőségét, és ha a gyerek a szülő önző igényeinek és machinációinak eszköze.

Nézzük részletesen, melyek a nárcisztikus szülő tipikus ismertetőjegyei.

Élet a gyereken keresztül

A legtöbb szülő azt szeretné, hogy gyermekeik önállóan boldoguljanak az életben. Ezzel szemben a nárcisztikus szülő nem a gyerek érdekében állítja fel elvárásait, hanem saját igényeinek és vágyainak beteljesüléséért. A gyerek saját gondolatai, érzelmei és céljai nem számítanak: az utód csupán a szülő vágyainak elérésére szolgál, miközben személye, értékei, emberi mivolta gyakorlatilag közömbös a szülő számára.

Magasabb rendű vagyok nálad, és ezen soha semmi nem változtat

Sok nárcisztikus szülő érzi fenyegetve magát attól, ha a gyerek ígéretes, tehetséges, sikeres. Ezekkel ugyanis a gyerek a szülő önbecsülésére jelent veszélyt. Éppen ezért ilyen helyzetekben a szülő bármit megtesz, hogy „lenyomja”, jelentéktelenné tegye a gyereket, és éreztesse, hogy ő sokkal magasabb rendű nála. A gyerek önbecsülését a szülő folyamatos kritizálással, ésszerűtlen ítélkezéssel, a gyerek kárára tett összehasonlító megjegyzésekkel, a pozitív érzelmek elértéktelenítésével, valamint a gyerek sikerességének, tehetségének elutasításával igyekszik letörni. Tipikus mondatok például a „Veled mindig van valami gond”, vagy a „Soha nem leszel elég jó”. A gyerek önbizalmának letörésével fordított arányban folyamatosan nő a szülő önmaga értékességébe vetett hite.

Különleges vagyok

Sok nárcisztikus szülő szereti megmutatni másoknak, mennyire különleges is ő. Kimondottan élvezi, ha a figyelem középpontjába kerül, és ilyen módon felhívhatja mások figyelmét arra, milyen gazdag / szép / vonzó / népszerű / fontos ember is ő.

Manipuláció

A nárcisztikus szülő jellemzően szereti a gyerekét megalázni, hibáztatni, benne bűntudatot kelteni. Jellemzőek az olyan megjegyzések, mint: „Mindent megtettem érted, te mégis hálátlan vagy.”, „A te hibád, hogy ilyen boldogtalan vagyok!”, „A rossz eredményeddel az egész családra szégyent hoztál.”, „Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád?” „Igenis mindent meg fogsz tenni, hogy büszkévé tegyél!”,

E manipulatív megjegyzések lényege a feltételes szeretet: akkor szeretlek, ha teljesítesz, ha az én parancsaim és elvárásaim szerint csinálsz mindent.

Túlzott merevség és érzékenység

Amikor a gyerektől elvárt viselkedés a téma, a nárcisztikus szülő rendkívül merevvé válik. A legapróbb részletekig szabályozza a gyereket, és nagyon ideges lesz, ha a gyerek akár egy kicsit is eltér ettől. Ráadásul a nárcisztikus szülő rendkívül ingerlékeny: elég, ha a gyerektől nem kapja meg az elvárt figyelmet és engedelmességet, máris robban a bomba. Ez a fajta viselkedés a gyermek feletti állandó kontroll vágyából fakad, hiszen nincs számára nagyobb fenyegetés, mint ha azt látja, hogy a gyereket nem tudja a nap 24 órájában élete végéig dróton rángatni.

Empátiahiány

Az egyik leggyakoribb jele a nárcisztikus személyiségnek, hogy tökéletesen érzéketlen a gyermek érzései és gondolatai iránt. Egyszerűen nem veszi azokat figyelembe, mert úgy gondolja, csak a saját gondolatai és érzései számítanak. Az ilyen szülők gyerekei idővel három módon reagálnak: felveszik a harcot a szülővel és kiállnak magukért, amennyire csak lehet, eltávolodnak a szülőtől (fizikailag is), illetve lefagynak és értéktelennek tartott személyiségüket egy hamis személyiséggel helyettesítik egyfajta folyamatos szerepjátékként.

A függőség fenntartása

Sok nárcisztikus szülő elvárja a gyerekétől, hogy egész életében gondoskodjon róla. Ez a függőség lehet érzelmi, fizikai vagy anyagi egyaránt. S miközben persze az természetes, hogy a felnőtt gyerek gondoskodik idős szüleiről, a nárcisztikus szülő arra kényszeríti a gyerekét, hogy irreális áldozatokat hozzon érte, miközben természetesen figyelmen kívül hagyja a gyerek életét, prioritásait, szükségleteit.

Féltékenység és birtoklás

Mivel a nárcisztikus szülő azt akarja, hogy a gyereke egész életében az ő befolyása alatt maradjon, óriási pánikot és haragot, valamint féltékenységet vált ki belőle a legkisebb jele is annak, hogy a gyerek egyre inkább kezd felnőni, éretté válni, függetlenedni. Bármilyen, az önálló életre tett kísérlet a gyermek részéről (barátok, akikkel jól érzi magát a szülő nélkül, karrierválasztás, netán párkapcsolat, elköltözés) azonnal kiváltja a szülőben a pánikot. „Miért teszed ezt velem? Itt hagynál, amikor én az egész életemet rád áldoztam?” hangzik ilyenkor a kérdés.

 

S hogy milyen egy nárcisztikus szülő árnyékában felnőni? Mivel a nárcisztikus szülő nem terelgetni szeretné a gyerekét annak érdekében, hogy az egyszer majd önálló, öntudatos, magabiztos felnőtté váljon, aki megállja a helyét az életben, hanem egy olyan alá-fölérendelt viszonyt akar, amelyben mindig ő hoz minden döntést, a válasz egyszerűen az, hogy szörnyű.

Sajnos az a tragédia, amely a nárcisztikus szülők gyerekeit érinti, a legtöbb esetben ismeretlen marad a világ előtt. Hiszen a látszat az, hogy anya, apa mindent, de mindent megtesz a gyerekéért, hogy az a legvadabb célokat is elérje az életben. Csakhogy ezek a célok nem a gyerek céljai, ám a legtöbb esetben nem tehet semmit annak érdekében, hogy saját igényeit, vágyait, álmait megvalósítsa.

A nárcisztikus szülő gyereke nagyon korán megtanulja, hogy bármi, amit tesz, az a szülő érdekében KELL, hogy történjen, ezért jobban teszi, ha személyisége egyszerűen beleolvad a szülőjébe. Az ilyen gyerekek kiskoruktól nagyon sokat szoronganak, hiszen egyrészt el kell nyomniuk saját magukat, másrészt állandó félelemben vannak attól, hogy nem felelnek meg annak az amúgy irracionális és elérhetetlen képnek, amilyennek a szülő látni akarja őket

Ha elbuknak, akkor súlyos büntetést kapnak: napokig, hetekig átnéznek majd rajtuk, befagyasztva mindenfajta pozitív érzelmi megnyilvánulást, ezzel sulykolva beléjük, hogy hálátlanok, rosszak, értéktelenek. Mivel a gyerek azt is átéli, hogy a szülő viselkedése kiszámíthatatlan és zavaros, kialakít magában egyfajta intenzív szégyenérzetet („Mindig mindent rosszul csinálok, anya”), ami párosul egy saját maga ellen irányuló haraggal is („Olyan buta vagyok. Valami baj van velem.”)

Mivel a gyerek érzi, hogy igazán nem szeretik, állandóan azért küzd, hogy ez megváltozzon. Csakhogy a nárcisztikus szülő programjának lényege az, hogy „Csak akkor vagy jó, amikor én azt mondom, és csak akkor foglak szeretni, ha mindent megcsinálsz, amit én akarok, hogy teljesítsd a vágyaimat.” Felnőve ezek a gyerekek pont ilyen társat keresnek, mivel egy olyan partner, aki önmagukért szereti őket, szorongást kelt bennük.

 

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Súlyos mulasztások az olasz autópályán – egyértelműen elkerülhető lett volna a veronai baleset! Egy apa vallomása!

"A lányom felszállt az önök buszára utasként, és nem szállt le!" - írja Kőszegi István, egy gyászoló édesapa a veronai...

Close