Mit ettél ma a suliban?

Az iskolai és óvodai étkeztetés nagyjából a mi gyerekkorunkból maradt itt. Rengeteg fehérkenyér és tészta, ócska felvágott, margarinos kenyér. Zöldség, gyümölcs csak mutatóba, vagy ha anyuka visz. Könnyű ezt a pénzhiányra fogni, pláne, amikor van olyan település, ahol egy ovis gyerekre napi 131 forint jut.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. augusztus 22. Gyarmati Orsolya

Az iskolai és óvodai étkeztetés nagyjából a mi gyerekkorunkból maradt itt. Rengeteg fehérkenyér és tészta, ócska felvágott, margarinos kenyér. Zöldség, gyümölcs csak mutatóba, vagy ha anyuka visz. Könnyű ezt a pénzhiányra fogni, pláne, amikor van olyan település, ahol egy ovis gyerekre napi 131 forint jut.


Bölcsődésből szeptemberben ovis lesz a gyerekem. A bölcsödében kapott ételek egészen jól passzolnak az egészséges táplálkozás elveihez, naponta többször kapnak friss zöldséget, gyümölcsöt, a fehér kenyér mellett a graham, a kornspitz, a rozs és a teljes kiőrlésű ugyanolyan gyakori, öt napból négy főétkezés során főzelék van változatos feltéttel (hús, sajt, tojás), és sorolhatnám. Maximálisan elégedett voltam, amit még tetéz az is, hogy az önkormányzat fizeti a gyerekek étkeztetését, tehát mindezt alanyi jogon mindenki kapja.

De mi újság az ovikban és az iskolákban? Az interneten panaszkodó anyukákat és elrettentő példának bemutatott étlapokat láttam, s elkezdtem izgulni, hiszen ezekben nem sok változást véltem felfedezni az én majd harminc évvel ezelőtti emlékeimhez képest. Azon tűnődtem, hogy elmúlt több évtized, és ha a mi bölcsődénk tud ennyire reform lenni, akkor hogyhogy az ovikban megszakad ez a folyamat. Elkezdtem hát utánajárni, miért van ez, és mi helyzet a hazai óvodai/iskolai étkeztetéssel. De minél jobban beleástam magam, minél több adatot láttam, minél több illetékessel és anyukával beszéltem, annál szövevényesebb, és annál nehezebben megoldható dolognak kerekedett ki ez a történet.

Megdöbentő eredmények

Az interneten rábukkantam egy 2009-ben készült országos, óvodai táplálkozás-egészségügyi felmérésre, és egy iskolai menzai felmérésre (OTEF 2009, MENZA 2008), ami arra a megállapításra jutott, hogy általában véve nagy bajok vannak ezen a téren, érdemes végignézni őket.

A vizsgált több ezer óvoda és iskola nagy részében az ételek sem mennyiségben, sem minőségben nem feleltek meg a korosztályi élettani igényeknek. Túl sok sót, ízfokozót, kényelmi ételt használtak a konyhákon, túl sokszor volt fehér pékáru, tésztaféle, sütemény, de még az italokat (teát, kakaót, karamellt stb.) is sok cukorral készítették el. Halat, friss zöldségfélét mutatóba is alig találni a menüben.

Mindezek különösen elszomorítóak, hiszen egyfelől a gyerekek szervezetének alapvető szükséglete lenne, hogy kiegyensúlyozott tápanyag- és vitamin ellátásban részesüljön, másfelől gondolni kell azokra is, akiknek a közétkezetés az egyetlen „normális” napi élelmiszer adagja (lenne).

És nem kell ám ahhoz szegénynek lenni, hogy rosszul táplált gyerekről beszéljünk. Sokszor előfordul jobb anyagi körülmények között élő családokban is, hogy az anyuka nem főz, s félkész-, kész ételekkel, gyorséttermi menükkel oldja meg a gyerek ellátását, nem tudja vagy nem érdekli, milyen hatásai lehetnek ennek. Otthon nem mindenhol tudják/akarják megfelelően kiegészíteni az intézményi menüt, gondolok itt arra, hogyha pl. sok volt az adott napon a szénhidrát, otthon már fehérjében, zöldségben gazdag ételt adunk.