Mit tanít nekünk szülőként a #Metoo?
Nem minden zaklatás kerülhető el. Abban tudunk segíteni a gyerekünknek, hogy csökkentsük a kockázatot, merje elmondani, ha bántották, és ne higgye, hogy az áldozat hibája a bántalmazás.
Az utóbbi hetek #Metoo-s kampánya kapcsán sok kérdés felvetődhetett a szülőkben is. Hogyan neveljem úgy a gyerekem, hogy amennyire lehetséges, csökkentsem a kockázatát, hogy zaklatás áldozata legyen? És hogyan nevelhetem úgy, hogyha ilyesmi történik vele, ne magát hibáztassa, és merjen beszélni róla? És ami ugyancsak nem mellékes: hogyan neveljem úgy, hogy empatikus legyen azokkal, akiket zaklattak, és ne essen bele az áldozathibáztatás csapdájába?
Kezdjük a végén. Sokan nem értik, és felháborodnak, hogyan lehetséges, hogy még mindig elterjedt az áldozatok hibáztatása, mikor napvilágra kerül, hogy valaki szexuálisan zaklattak. Az emögött rejlő mechanizmust nevezi a pszichológia az igazságos világba vetett hitnek. Annak érdekében, hogy biztonságban érezzük magunkat a világban, és ne kelljen szoronganunk tőle, hogy valami váratlan szörnyűség történik velünk, hajlamosak vagyunk hinni benne, hogy akivel rossz történt, az megérdemelte. Legalábbis elkövetett valami hibát. Ha hiszünk ebben, az a kontroll jóleső érzését adja, hiszen eszerint, aki elővigyázatos és helyesen jár el, azt nem érheti semmi baj.
Nem könnyű megtalálni az egészséges középutat, hogy mit tanítsunk a gyereknek. Nem cél, hogy kezelhetetlen szorongást ébresszünk benne, és azt erősítsük, hogy bárkivel bármikor bármilyen szörnyűség megeshet. Minél kisebb, annál fontosabb, hogy úgy érezze, van, aki megvédi a világ veszélyeivel szemben. Ugyanakkor az is lényeges, hogy kialakuljon benne az együttérzés, és értse, hogy emberek ártatlanul is kerülhetnek bajba. Ez a tudás nemcsak mások miatt szükséges, hanem azért is, hogyha egyszer vele történik valami, ne higgye, hogy ez biztosan az ő bűne.
