Mit tanulhatunk a finn iskolától?
Amikor ma reggel megfogtam a 11 éves gyermekem iskolatáskáját, azt hittem, az éjszaka folyamán hirtelen teljesen legyengültem, esetleg a gyerek pakolta tele a táskáját kövekkel. De nem, csak az volt benne, ami kellett. Lemértük, 16 kilogramm (!!) volt. Csak matematika órára négy különböző füzetet és könyvet kellett vinni.
Saunalahti school in Espoo, Finland Photo by Andreas Meichsner for Verstas architects
Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap belefutottam egy cikkbe, melyben egy amerikai tanár finnországi élményeit taglalta, és melynek végkövetkeztetése: elsősorban azt kellene és lehetne megtanulni a finnektől, hogy nem szabad túlhajtani a gyermekeket, mert az nem csak kimerítő, de teljesen hatástalan is.
Az amerikai pedagógus dolgozni ment a skandináv országba, és első lendülettel megpróbálta az amerikai tempót bevezetni, de a gyermekek kemény ellenállásába ütközött.
Így aztán kissé visszafogta a lendületet, az eredmény pedig azonnali és látványos volt, a gyermekek végig bírták az órai munkát, és sokkal lelkesebben indították a következőt.
Timothy Walker először nagyon büszke volt arra, mekkora felfedezést tett, ám gyorsan rájött, hogy voltaképpen semmi mást nem csinált, mint alkalmazkodott ahhoz, amit a finnek már a hatvanas évek óta csinálnak, azaz hosszú, 15 perces szüneteket tartanak a tanórák között és nem hajtják szét a gyermekeket. (Négy matekfüzet és -könyv egy napra???)
Az amerikai tanár nem hagyta annyiban, elkezdett utánaolvasni a témának, és gyorsan világossá vált számára, hogy pszichológusok, oktatók, egyetemi tanárok már eddig is rengeteget írtak a rövidebb tanórák és a hosszabb szünetek előnyeiről.
