Mit várhatunk el jogosan a kamasztól?
Általában nem szoktuk tudatosan megfogalmazni, hogy a gyermek egyes életszakaszaiban milyen elvárásaink is vannak: mit szeretnénk elérni szülőként, mi a célunk. Pedig érdemes, például kamaszkorban is, hiszen így fény derülhet az irreális elvárásokra. A jellemző szülői elvárások általában részben életszerűek, de előfordulhat, hogy egyes vetületei koraiak. Nézzük meg ezeket a tipikus szülői célokat!
Értse meg az én szempontjaimat is a tini, már elég nagy hozzá!
Minél nagyobb a gyerek, annál több empátiát várunk tőle – jogosan. Az empátia fokozatosan alakul ki. Először az ember intellektuális szinten érti meg, hogy a másik a saját szemszögéből mást lát, mint mi a mienkből (legelőször ez konkrétan értendő: a tárgyakra).
Kamaszkorra már képes arra is, hogy sok helyzetben együtt érezzen a másikkal, de mivel figyelmét jelentős részben a saját érzelmi viharai és változásai kötik le, csak korlátozottan képes erre. A szülővel pedig speciális a kapcsolata, vele szemben lázadni kell, kiharcolni az új pozíciókat. Ezért, ha nem is ellenség, de ellenfél ilyenkor az anya, az apa.
Ez nem jelenti, hogy a tini szeretetlen volna, és hidegen hagynák a szülő érzései, de vitás helyzetben nem érdemes túl sokat várni a gyermeki empátiától.
Legyen kitartó, különben semmire nem viszi az életben!
A kamaszok fáradhatatlanok és elszántak tudnak lenni, ha bevonódnak érzelmileg, ha belső motiváció hajtja őket. De elmegy minden életenergiájuk, ha olyasmiről van szó, aminek nem látják értelmét. A felnőtt megtanulja önmagát motiválni, és olyan célokért is erőfeszítéseket tesz, amiknek csak közvetett értelme van. Például valaki számára idegesítő a papírmunka, de szükséges ahhoz, hogy az állását megőrizze, ami fontos neki, ezért erre tekintettel összeszedi magát.
A kamaszok impulzívabbak, könnyebben legyintenek, hogy „ez hülyeség”. Egyébként, nem mindig az érettség jele, ha a tini minden feladatát elvégzi időre: sokszor épp ellenkezőleg, azt mutatja, hogy nem lázad, nem vágta bele a fejszéjét a kamaszkor kihívásaiba, hanem egyszerűen a tekintélyszemélyek elvárásait követi.
Ha egyes dolgokban lusta a kamasz, nem kell megijedni, ez életkori sajátosság, felnőttkorra változhat. Látszólag a kitartás hiánya, ha sok mindenbe belefog, és abbahagyja, de igazából ez próbálgatás, leginkább saját magáé, különféle szerepeké. Ez fontos fázisa az identitás alakulásának.
