Nagy veszélyben a városi gyerekek

A teljes városi lakosságot egybevonó makrostatisztikai adatok nem tesznek különbséget nyomorgó, és dúsgazdag között, ezért a nélkülözés ténye gyakran eltűnik a sorok között - olvasható az UNICEF jelentésében.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. február 28. Paulik András

Az urbanizáció hozományaként a világ városaiban több százmillió gyermek nem jut létfontosságú szolgáltatásokhoz, figyelmeztet az UNICEF Gyermekek helyzete a világban 2012: Gyermekek a városok világában c. jelentésében.

 


Az urbanizáció bővülése elkerülhetetlen. A jelentés szerint pár éven belül a gyermekek többsége városi, mintsem vidéki környezetben fog felnőni. Már napjainkban is a született gyermekek adják a városi lakosság növekedésének 60 százalékát.

„A ’szegénység’ szó hatására egy távoli faluban élő gyermekre gondolunk a legtöbbször”- mondta Anthony Lake, UNICEF vezérigazgató. „Manapság azonban a nyomornegyedben, kunyhótelepeken élő gyermekek már a világon a legsérülékenyebb és leghátrányosabb helyzetűek közé tartoznak. Számuk rohamosan nő, de ezek a gyerekek az alapvető ellátásoktól és a gyarapodás lehetőségétől megfosztva élnek.”

„A nyomornegyedekben élő gyermekek nem tudnak kiteljesedni, és a teljes társadalom számára elveszik az gazdasági előny, melyek a jól képzett, egészséges városi lakosság jelenlétével járnak.” – tette hozzá Lake.

Az iskolák, kórházak, játszóterek a városok előnyei, ugyanakkor világszerte ugyanezen helyszíneken jelennek meg a leglátványosabb egyenlőtlenségek a gyermekek egészségügyi ellátásában, oktatásában és lehetőségeiben.

Az infrastruktúra és a szolgáltatások sok régióban nem tartanak lépést a növekvő városi lakossággal, és így a gyermekek alapvető szükségleteinek kielégítésére is képtelenek. A nyomorban élő családok gyakran áron fölül kénytelenek fizetni az átlagon aluli minőségű szolgáltatásokért. Például a vízellátás ára a szegény környékeken, ahol a szolgáltató magánkézben van, akár ötvenszerese is lehet a gazdagabb környékek áraihoz képest, ahol a háztartások közvetlenül a központi vízvezetékre csatlakoznak.

A teljes városi lakosságot egybevonó makrostatisztikai adatok nem tesznek különbséget nyomorgó, és dúsgazdag között, ezért a nélkülözés ténye gyakran eltűnik a sorok között.

Ha ilyen adatokra támaszkodva osztják szét a forrásokat, és dolgoznak ki várospolitikát, akkor egyszerűen átsiklanak a legszegényebbek szükségletei fölött.

Gyermekbarát városok kialakítása

Az egyenlőség eszméjének középpontba állítása elengedhetetlen, a leghátrányosabb helyzetű gyermekeknek elsőbbséget kell élvezniük, bárhol is éljenek.

Az UNICEF sürgeti a kormányokat, hogy a gyermekeket állítsák a városfejlesztés fókuszpontjába, és bővítsék, fejlesszék a szolgáltatásokat mindenki javára. Első lépésként koncentráltabb, pontosabb adatokra van szükség, hogy fény derüljön a városi gyermekek egyenlőtlen helyzetére, és arra, hogy a problémát miképpen lehet áthidalni. Az ilyen adatok hiánya bizonyíték arra, mennyire elhanyagolják ezt a problémakört.
 
Míg a kormányok minden szinten többet tehetnek, a közösségi szintű cselekvés a siker másik kulcsa. A jelentés a városi szegénység ellen küzdő, közösségi-szintű erőfeszítések nagyobb elismeréséért kiált, és példákat mutat a gyermekeket és serdülőkorúakat is magába foglaló, városi szegénységgel folytatott hatékony együttműködésekre.
 
Ezen együttműködési programok jelentős sikereket tudnak felmutatni, többek közt: fejlődő közösségi infrastruktúra Rio de Janeiroban és Sao Paulóban (Brazília), olvasni-írni tudók növekvő aránya Cotacachiban (Equador), erősebb katasztrófavédelem Manilában (Fülöp-szk.). Nairobiban (Kenya) a kamaszkorú gyermekek feltérképezték a nyomornegyedet ahol élnek, hogy ez által biztosítsanak adatokat a városfejlesztést irányítók számára.
 
Az Oportunidades egy Mexikóban indult kezdeményezés, melynek keretében a legszegényebb családok kaptak pénzügyi támogatást, hogy gyermekeiket iskolába járathassák, és egészségügyi ellátásban részesülhessenek. Ezt a kezdeményezést sikerének köszönhetően országszerte vidéki és városi területeken is magasabb szintre emelték, továbbá értékes tapasztalatként szolgált azon államok számára, amelyek követték Mexikó példáját a program bevezetésében.
 
Globális szinten az UNICEF és az ENSZ Emberi Települések Programja (UN-Habitat) 15 éve dolgozik együtt a Gyermekbarát Város Kezdeményezésen együttműködési programokat építve, melyekben a gyermekeket teszik a városfejlesztés legfőbb szempontjává szolgáltatásokat és védett területeket biztosítva nekik, hogy olyan biztonságos és egészséges életük legyen, amilyet valóban megérdemelnek.
 
„Az urbanizáció az élet valósága, többet kell a városokba fektetnünk, és több figyelmet kell összpontosítanunk arra, hogy kiszolgáljuk a leginkább rászoruló gyermekek szükségleteit.”-mondta Lake.
Fotók: UN HABITAT