Naponta hat ember dönt a halálról

1986 és 2008 között Magyarországon a pszichiátriai ellátás javulásával párhuzamosan több mint 40%-kal csökkent a befejezett öngyilkosságok száma. Ezzel együtt hazánk az EU országok között a második, a világon pedig az ötödik legrosszabb helyen áll: naponta hat ember vet véget az életének. A Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány akciótervet készített, a vezetőjükkel beszéltünk.

Naponta több mint 6 ember hal meg öngyilkosság következtében hazánkban. Az adat úgy is sokkoló, hogy mögötte drasztikusan javuló tendencia áll, hiszen még ennél is sokkal aggasztóbb volt a helyzet 20-25 évvel ezelőtt.

Rossz kérdésfeltevésnek tartom, ha csupán arra koncentrálunk, mi az oka az öngyilkosságok magas számának – bocsátja előre kérdésünkre az Alapítvány vezetője. Oriold Károly szerint nem az ok felkutatása a lényeg – az általában egyszerű -, hanem a megelőzés lenne. „Nem azt kell célul kitűznünk, hogy lekerüljünk a szégyenlistákról. A legfontosabb az lenne, hogy megelőzzük, ehhez pedig az kell, hogy átéljük annak a családnak a fájdalmát, amely így vesztett el valakit, gyászoljuk meg, kérdezzük meg, beszélgessünk vele” – mondja. Erre sajnos az esetek igen kis százalékában kerül sor, ugyanis a legtöbb érintett család ezt nem teszi meg, mert szégyelli, letagadja azt, ami megtörtént. Egy öngyilkosság után – hangsúlyozza Oriold a közeli hozzátartozók éveken keresztül gyógyszert szednek, borzalmas idegállapotba kerülnek, közben ők is elszigetelődnek. Ha mindenképp okokat akarunk keresni – folytatja – akkor az minden bizonnyal az elszigetelődés: valakinek van egy olyan problémája, amely megoldhatatlan számára, nem tud kibe kapaszkodni, nem bízik az embertársaiban.

Sok tekintetben tekinthetők ők, a gyászolók a legveszélyeztetettebbnek: több mint 20-szoros a valószínűsége, hogy ők is erre az útra lépnek, a számuk pedig körülbelül 1 millióra tehető. De a társadalom különböző rétegei ugyancsak veszélyeztetettek: képzetlen, szerfüggő fiatalok, magukra maradt idősek, középkorú elvált férfiak, alkoholisták, különösen, ha depressziós állapotban vannak. Az ő megsegítésük más-más szakembergárda feladata, egészen más módon, más nyelven érhetők el. Míg a fiatalok esetében a kortárs segítők kiképzése lehet fontos megoldás, addig az idősek jobban elfogadják a szakember segítségét.

Az alapítvány 35 önkéntessel dolgozik, közben folyamatosan újakat képeznek, azt szeretnék, ha minden gyászolóhoz eljutnának. (Telefonszámuk:06-20-4648005) A munkájuk, tervük egészen egyszerű: beszélgetnek, meghallgatják a hozzátartozókat, ami önmagában óriási segítség lehet, számos tragédiát meg lehet előzni vele – vallják.

Az alapítványvezető hangsúlyozza, a teljes csapat azon dolgozik, hogy emellett a téma széles társadalmi nyilvánosságot is kapjon, hiszen sajnos jellemző, hogy a „témának nincs gazdája”. Az egészségügy és a politika nem talál egymásra, a pszicho-szakmák a saját nyelvükön beszélnek, úgy kell nyitni ebben a témában az emberek felé – mondja -, hogy mindenki megérthesse.

ooo

Az alapítvány díjat is alapított, ezt minden évben szeptember 10-én adják át annak a személynek, aki a legtöbbet tett az öngyilkosság megelőzéséért. A szervezők azt szeretnék, ha ez a díj minél nagyobb összegű lenne, ezért várják az adományokat. A díj célja az, hogy magát a jelenséget olyan módon hozza a gondolkodás homlokterébe, hogy pozitív módon árnyalja a képet, jelezve, hogy sok lehetőség van a megelőzésre.

A Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány 2012 őszén nemzetközi konferenciát is tart az öngyilkosság megelőzéséről. Ezen a konferencián a pszichiáter és pszichológus szakemberek mellett megoszthatják tapasztalataikat a rendőrök, szülők, szociális munkások, tanárok, gyermekorvosok is.