Ne “funkciógyereket” szülj!
Avagy miért szeretnénk gyereket. A válasz nem mindig egyszerű.
Cape Town, South Africa
A gyerek utáni vágy egyszer csak megszületik a legtöbb nőben és ahogy ez bekövetkezik, minden más cél eltörpül mellette. Úgy is meg lehet fogalmazni ezt az állapotot, hogy minden észérv ellenére a kisbaba-projekt lesz az első számú cél. Ezzel nincs is semmi probléma akkor, ha kicsit hátrébb lépve megvizsgáljuk ezt a vágyat és még így is minden rendben van vele. Sokszor azonban a vágy mögött az a törekvés áll, hogy egy kisbaba érkezésével valamilyen problémánkat oldhatjuk meg, tehát nem önmagáért vágyunk egy babára.
Ezek a problémák nagyon sokfélék lehetnek. A legtipikusabb, amikor egy nem vagy rosszul működő párkapcsolat megjavulását várjuk a baba érkezésétől. Esetleg abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk társunk felelősségteljesebb, elkötelezettebb, netán empatikusabb lesz majd attól, ha gyereke születik. Jellemző az is, amikor egy baba azért fogan meg, hogy a szüleit végre felnőttként kezeljék azok szülei, esetleg, hogy legyen oka a szülőktől való elköltözésnek és önállósodásnak. Lehet társadalmi elvárás miatt is gyereket vállalni, egy olyan környezetben, ahol a nő egyetlen megbecsült szerepe az anyaság. Az is elég jellemző betöltendő funkció, amikor nagyszülőkorba érő szülők már unokázni akarnak és az ő kívánságukat kell beteljesíteni. A sort még hosszan lehetne sorolni.
