Ne görcsölj, elég, ha rendben vagy, mint anya
Ashleigh Wilkening, a mother.ly weboldal szerzője elmesélte, hogyan és miért hagyott fel a tökéletesség hajszolásával.
Eleinte mindent megtettem azért, hogy tökéletes anya legyek. Olyan, aki kizárólag organikus, bio alapanyagokból főzött házi kosztot tesz a gyermekei elé az asztalra. Aki a nap minden egyes percében szórakoztató, igazságos és határozott. Olyan, aki következetes a fegyelmezés és szabályok terén, mindemellett igazi szerető, támogató szülő, aki sosem stresszel vagy frusztrált.
Ez volt a nagy tervem.
Jól hangzik, igaz? Hát, szerintem inkább egy olyan használati útmutatónak tűnik, ami olyasvalakitől származik, aki még soha életében nem szült gyereket (sőt, távolról sem látott). Az igazság azonban az, hogy újdonsült anyaként én is túl naiv voltam ahhoz, hogy belássam: nincs olyan, hogy “tökéletes anya”.
Szigorúan próbáltam megfelelni a saját magam által előírt elvárásaimnak, hogy példás anyaként, tökéletes gyerekeket neveljek. Folyamatosan kérdések pörögtek a fejemben: Vajon nem néznek túl sok tévét? Elég egészségesen táplálkoznak? Minden fejlődési mérföldkövet megugrottak? Eleget járnak közösségbe? És vajon rendes, jólnevelt felnőttek lesznek belőlük?
Tökéletes példája voltam a kétségbeesett édesanyának, aki túl jól akarja csinálni a dolgokat. De miért hagytam, hogy ez a nyomás eltérítsen attól az anyától, aki valójában lenni szerettem volna? Túl sok energiát fektettem a tökéletes szülőség hajszolásába, mígnem aztán rájöttem, hogy mialatt ezen görcsöltem, milyen sok mindent elmulasztottam.
