Ne játszd el a tökéletes karácsonyt!

A karácsonyi ünnepek a családi filmekben mindig a meghittség és boldogság napjai, és szerencsére sokan vannak, akik a valóságban is valami hasonlót élnek meg: ilyenkor összegyűlik a család, örülnek egymásnak, felhőtlen órákat töltenek együtt. A teljes igazsághoz azonban az is hozzátartozik, ezek a napok feszültség forrásául is szolgálhatnak. Valójában nem ilyenkor keletkeznek problémák, de alkalmas arra az ünnep, hogy felszínre hozza ezeket. A pszichológus arról ír, mitől szoktunk kiborulni karácsonykor, és hogyan lehetne ezen változtatni.

A legtöbb ember számára a karácsony az intéznivalók tömkelegéről is szól, ilyenkor maximalisták vagyunk (hiszen mikor máskor legyen tökéletes minden, mint karácsonykor), ez eleve feszültté teszi az ünneplő társaságot. A tökéletesség igénye másra is kiterjed: az emberi kapcsolatokra.

Bizonyos pillanatokban az ember hajlamos számot vetni, hol tart, mennyire elégedett az életével. Ilyen kritikus pillanat például, mikor kerek születésnaphoz érkezik, és összeveti élethelyzetét azzal, amit korábban célként kitűzött. Ilyenkor tud fájni, hogy már harminc, de még nincs családja, már negyven, de nem tart sehol a karrierjében. Nem véletlen, hogy újévkor teszik a legtöbben a fogadalmakat, az évforduló arra ösztönzi az embert, gondolja át, elégedett-e teljesítményével, és kell valamilyen eszköz, ami csökkenti az esetleges elégedetlenség feszültségét. Ez a fogadalom, ami felment a bűntudat alól, mert bár nem tettünk meg mindent magunkért, legalább megszületett az elhatározás: ezentúl másképp lesz.

Mivel a karácsony a szeretet ünnepe, ilyenkor az emberi kapcsolatok kerülnek mérlegre. Eléggé harmonikusak-e, úgy szeretnek-e, ahogy vágyom rá, én tudom-e szeretni őket? Két probléma merül fel ezzel kapcsolatban: egyik, hogy a tökéletessel, egy idilli képpel hasonlítjuk össze a valós állapotot. Mivel tökéletes kapcsolatai keveseknek vannak, csakis frusztráló eredménye lehet a számvetésnek. A másik probléma, hogy sokan hajlamosak kimerevíteni az aktuális állapotot, mintha örökre szólna, a korrigálás lehetősége nélkül.

Holott mindenki tart valahol egy úton, ahol tanulja az empátiát, a megbocsátást, a saját igényeinek minél pontosabb kifejezését, és ez a folyamat egész életen át folytatódik. Attól, hogy adott év december 24-én még nem sikerült rendezni a viszonyt az anyóssal, és komoly konfliktusok feszülnek a kamasz gyerekkel, jövőre vagy öt év múlva lehet jobb a helyzet. Persze nem varázsütésre, ahogy az újévi fogadalmaktól várjuk, nem azért, mert most, karácsonykor szentül elhatározzuk, hanem apró lépésekben, ahogy a valóságban változni szoktak a dolgok.