Nem a papír számít? – miért jó házasságban élni?!

A leendő gyermekek számára stabilabb hátteret biztosít, ha a szüleik házasok – vélekedik a házasság intézményének egyik alapvető funkciójáról dr. Léhner Zsuzsanna ügyvéd, mediátor. A szakemberrel a házasság hete rendezvénysorozat apropóján beszélgettünk a párkapcsolatok, elsősorban a házasság előnyeiről és buktatóiról.

–    2009-ben körülbelül 37 ezer házasságkötés történt, amely szám közel tízezerrel kevesebb 2002-höz képest. A tendencia ellenére mi szól mégis a házasság mellett?

–    A házasságkötések számának visszaesése mögött véleményem szerint egyrészt anyagi jellegű okok állnak: már az esküvő, a lakodalom költségei is tetemesek, nem beszélve az otthonteremtés napjainkban tapasztalható nehézségeiről. Így a párok felesleges pénzkidobásnak tartják a hivatalos ceremóniát, inkább továbbra is papír nélkül élnek együtt. Másrészt közismert tény, hogy a házasságok nagy arányban végződnek válással, ami még inkább elbizonytalanítja a fiatalokat. Azonban sem a nehéz gazdasági helyzet, sem az, hogy sok a diszfunkcionális házasság, nem mond ellent annak, hogy a jól működő házasság a család alapjait jelentő párkapcsolat legmegfelelőbb formája. Sokan azzal érvelnek, hogy nem a papír számít. Valóban az a lényeg, hogy a felek szeretik-e, becsülik-e, megértik-e egymást, de igenis van jelentősége annak, hogy ilyen módon is elkötelezik-e magukat, felelősséget vállalnak-e egymásért és a kapcsolatért. A leendő gyermekek számára is stabilabb hátteret biztosít, ha a szüleik házasok. Más kérdés, hogy egy előnyös helyzetet is el lehet rontani.

– A házasságok több mint 60 százaléka válással végződik, míg tíz évvel ezelőtt ez az adat 50 százalék volt. Hogyan lehet megőrizni a szerelmet, az egymás iránti érdeklődést a mai világban?

–    Nehezebben, mint akár tíz éve. Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy ne hagyjuk rátelepedni a kapcsolatra a mindennapi problémákat: a munkanélküliséget vagy a leépítéstől való félelmet, az egyre elviselhetetlenebb lakáshitel-terheket, a befizetetlen csekkeket, a kilátástalanságot. Ezek a hosszútávon fennálló gondok nyomasztják az embert, végső soron pedig felőrlik a kapcsolatot is. Hiszen aki a mindennapi létért küzd, az nem tud figyelni a párja, a gyerekei lelki rezdüléseire, és nem képes örömöt szerezni másoknak, hiszen maga is kínlódik. Mégis, ha a kívülről jövő nehézségeken nem tudunk változtatni, az az egyetlen járható út, hogy ne emésszük magunkat ezek miatt, és bár közhelyesen hangzik, de fedezzük fel az élet apró örömeit, amelyek felett hajlamosak vagyunk elsiklani. Minden nehézség véget ér egyszer, fontos, hogy addigra ne menjenek tönkre a kapcsolataink. A párunkra való odafigyelés, az ő igazságának megértése és elfogadása, a kevés pénzből is kihozható közös időtöltések mind-mind képesek védeni két ember szövetségét. A szerelem megőrzésére pedig jó módszer, ha mindig emlékezetünkben tartjuk, milyenek voltunk a kapcsolat elején, mi hogyan viselkedtünk, a párunkban mit szerettünk meg, milyen felejthetetlen élményeket éltünk át együtt.

– Sokan a hetedik évet tartják a kapcsolatok mélypontjának. Van igazságalapja ennek a szóbeszédnek?

–    Számos, egymásnak ellentmondó véleménnyel találkozhatunk ebben a kérdésben. Egy válási statisztikákon alapuló kutatás szerint állítólag a legtöbb házasság 12 év után ér véget. Egy másik tanulmány szerint a világ mára felgyorsult, így a kapcsolatok is hamarabb, átlagosan már a harmadik esztendőben válságba jutnak. Ha mégis igaz lenne, hogy a hetedik év a leginkább kritikus a párkapcsolatokban, abban talán szerepet játszhat a hetes szám misztikus volta is. Hiszen ez a hét napjainak, a világ csodáinak száma, a mesék a hetedhét országon is túl élő hétfejű sárkányról vagy a hét törpéről szólnak, hét alaphangból épül fel a zenei hangsor, hét csakránk van, de heten vannak a gonoszok és ennyi a főbűnök száma is. A hetes az idő görög istenének, Kronosznak a jelképe is, őt a római mitológiából Szaturnusz néven ismerjük. Arra emlékeztet, hogy minden ki van szolgáltatva az idő múlásának, ugyanakkor átértékelésre, megfontolásra késztet.

– Milyen lehetőségek találhatnak azok, akiknek ellaposodott kapcsolatuk?

–    Ha valami elszürkül, érdemes megtisztogatni, aztán pedig új színekkel kifesteni. Egy sérült, fásult kapcsolatot is először meg kell szabadítani a szőnyeg alá söpört gondoktól, a kibeszélés nélkül maradt, felhalmozódó sérelmektől. Ha a homokzsákokat kidobáltuk, akkor szépítgessük, vigyünk bele új színeket. Egyrészt felidézhetjük, hogy a kapcsolat elején, a mézeshetek és hónapok alatt milyen közös programjaink voltak, mivel tudtunk egymás kedvében járni. Természetesen időről-időre kitalálhatunk új elfoglaltságokat is: elkezdhetünk együtt sportolni, koncertre járni, beiratkozhatunk egy főző- vagy tánctanfolyamra, kipróbálhatjuk a geocachinget vagy a karaoket.

–    Családban élve férjként, feleségként hogyan maradhat meg a saját magunkra fordított szabadidő lehetősége?

–    A különféle kötelezettségektől és teendőktől hemzsegő hétköznapokon még egy-egy órát is nehéz lecsípni, azonban mégsem látom akadályát annak, hogy egy-egy hétvégi napot külön töltsenek a pár tagjai. A férj elmehet a barátaival focimeccsre, aztán sörözni, vagy épp túrázni, a feleség pedig ezalatt találkozhat a barátnőivel, beülhetnek beszélgetni egy kávézóba, mozizhatnak, vagy elmehetnek szaunázni. Ha a párnak gyerekei vannak, akkor az egyikük időzítheti a szabadprogramját szombatra, másikuk pedig vasárnapra. Havonta egyszer biztosan megoldható, csak akarni és együttműködni kell.