Nem voltunk elég bátrak, hogy iskolába adjuk a gyerekeket
Gondolták volna-e, hogy Magyarországon is vannak unschooler, vagyis szabadtanuló gyerekek és közösségek? A Lévai család három gyereke közül kettő már így él. A családfő, Ádám mesélt a tapasztalatokról.
Már az otthontanulás is sokaknak túlmegy minden határon, de az igazi hardcore megoldás az, amikor a gyerek nemcsak, hogy nem jár iskolába, hanem otthon, vizsgák nélkül, teljesen szabadon tanul. A „rendes”, iskolai tantervtől függetlenül, a szülő és a gyerek együtt állítanak össze egy tervet arról, hogy a következő időszakban mivel szeretnének foglalkozni, és gyakorlatilag semmiféle külső kényszer nem köti őket.
Az szabadontanulás (vagy eredeti, angol nevén unschooling – kb: iskolátlankodás) filozófiája szerint olyan nincs, hogy egy gyerek nem tanul: természetüktől fogva, az érettségük szerint azok felé a dolgok felé fordulnak, amelyekre éppen fogékony az idegrendszerük. Ezért nem csoda, hogy vannak, akik pont nem kíváncsiak arra, amit az iskolában tanítanának nekik egy adott időszakban. Nem baj, majd csinálnak valami mást, amiből megtanulnak valamit, ami viszont érdekli is őket.
A gyerekeitek otthon szabadon tanulnak, hogy van ez?
Hivatalosan egy külföldi iskola személyre szabott programjában tanulnak a gyermekeink.
Külföldön is éltek?
Nem, Magyarországon élünk, egy faluban.
Shane McGregor, 12, left, and Bruce, 17, foreground, work in the living room on their coursework Friday, October 14, 2011, while their mother and educator, Deanna, reviews more curriculum for her children's homeschooling. The children have been taught in their Liverpool home for the past 11 years. (Photo by Mitchell A. Franz) Produced for The Fall Workshop 2011 at Syracuse University's Newhouse School - TheFallWorkshop.com
Hogy kezdődött az egész?
Én ezt valamilyen evolúciós gondolkodásnak fogom fel, így szoktam elmagyarázni. A feleségem és én “normális” magyar családban nőttünk fel, iskolába jártunk. Teljes átlagos gyerekkorunk volt, semmi kiugró érdekesség.
Amikor a feleségem az első gyerekünkkel várandós lett, egy ismerősünk akkor mutatta meg nekünk Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában című könyvét, talán ismered, ez egy “alapkönyv” a kendős/hordozós szubkultúrában. Ennek a hatására is döntöttük el, hogy, ha megszületik az első gyermekünk, akkor nem lesz babakocsija, ellenben mindig hordozva lesz, igény szerint lesz szoptatva, együtt alszunk, EC-zünk (öko-higiénia, más néven pelenkanélküliség – Primilla) vagy legalábbis mosható pelenkát használunk. Szóval próbálunk tudatosan kötődő nevelést folytatni. De ekkor még mi is ferde szemmel néztünk az otthonszülőkre és otthontanulókra, akikből bőven van a falunkban a közeli ismerőseink között.
Ebben apaként partner voltál, vagy egyenesen motorja a dolognak?
Nagyon erős partner, szeretem, ha a feleségem vezet és szeretem őt ebben támogatni. Persze nem volt nehéz, mert nekem is szimpatikus volt ez a dolog.
Az első gyerekünk kórházban született, a szülés rendben volt, de az utána lévő pár nap egyenesen borzalmas. A második gyereknél hezitáltunk, hogy legyen otthon vagy kórház, végül a kórház mellett döntöttünk és jól meg is szívtuk, így a harmadik gyereknél egyértelmű volt az otthonszülés, és az egyik legjobb döntés volt az életünkben.
A legidősebb gyermekünket először a helyi Waldorf oviba írattuk be. Az oviban próbáltunk nagyon nyitottak lenni, tudtuk, hogy a környéken ez az egyetlen elfogadható lehetőség, ami összeegyeztethető az életfilozófiánkkal. Sajnos nem jött össze.
Úgyhogy két év után otthagytuk az ovit. Ekkor a legnagyobb gyerekünknek még mindig volt egy éve az iskoláig, és a falubeli közeli ismerőseink révén egyre szimpatikusabbá vált az otthontanulás, mint alternatíva. Gondoltuk, nem veszíthetünk semmit, elkezdjük. Ha nem megy, akkor következő évben még mindig beírathatjuk iskolába. Két éve élünk így, és nagyon bejött.
A középső gyerekünk júniusban volt 5 éves, és mivel kötelező lenne oviba járnia, őt is beírattuk ebbe az iskolába (vagyis a külföldi iskolába, aminek a keretei között otthontanulók a gyerekek), tehát háromból kettő már ide “jár”.
A feleséged akkor három gyerekkel van otthon? Elég nagy feladat, főleg, hogy a nagyot tanítani is kellene, ami elég nehéz úgy, hogy két kicsi rágja közben az asztalt.
Igen, hatalmas munka, de nem kell tanítani aktívan. Pontosan ez az „unschooling” (szabadon tanulás) lényege, hogy nem csinálunk iskolát a házunkból. Viszont a tanulást kitágítjuk, nem csak az egész házra és a tanítási napokra, hanem az egész világra és a nap minden percére… (megfordítva nem csak a házunkból csinálunk iskolát, hanem az egész világból).
