Neveld szabadnak a gyereket!

Szabadnak akkor tudjuk nevelni a gyereket, ha megtanítjuk neki, egy helyzetnek, problémának mindig több lehetséges olvasata, megoldása létezik. A pszichológus a héten arról ír, hiába a jószándék, ha a gyerek hétköznapi helyzetekben megjelenő kreatívitását mi magunk nyesegetjük le.

Egyszer arról mesélt nekem valaki, hogy egy gyermekrajz kiállítást nézett Berlinben. Megfigyelte, hogy az elején szellemes, eredeti alkotások voltak kirakva, majd ahogy haladt beljebb és beljebb a szobákban, egyre sivárabbak, laposabbak lettek. Csodálkozott, hogy az lenne a szervezőelv, a jóktól haladunk a gyengébbek felé? Majd megértette, mi volt a valódi rendező szempont: életkor szerint tették ki a képeket, méghozzá a kicsik rajzaitól indultak, a nagyok felé haladtak.

A kicsik még szabadok voltak, nem szabott fantáziájuknak határt semmilyen elvárás. A nagyobbakén már érződött az iskola szabályrendszerének lenyomata: lovat, házat, virágot csak bizonyos módon lehet rajzolni, arányosnak kell lennie, s főleg, nem lehet egy mackófej a TV torony teteje – ahogy az egy hároméves rajzán megesett. A nagyok rajza korrektebb volt, mégis keveset adott a befogadónak, nem derült ki belőle, milyenek, hogy érzik magukat, miről álmodnak. Csak az, mi mindent tanultak, és mennyire engedelmesen alkalmazzák.

Sok mindent fontos megtanulni a boldoguláshoz. Például nem születünk empátiával, meg kell érteni, mit érez a másik, ha így vagy úgy viselkedem vele, és hogy tegyek, ha barátságos légkörre vágyom magam körül. Tanulás kérdése, hogyan csinálhatunk magunknak kedvet egy-egy feladat elvégzéséhez, és hogyan tarthatunk ki egy cél mellett akkor is, ha az odavezető út fáradtságos.

Nem elég szabadon engedni a gyereket, bizonyos törvényszerűségeket meg kell értenie. Igen ám, de már erre a két példára is igaz, hogy a konkrét megvalósításra nincsenek bevált receptek, amik követése garantálná a sikert, hanem egyéni utak vannak, mindenkinek a sajátja, amire neki kell rálelnie. Ehhez a keresési folyamathoz pedig szükséges egyfajta kreativitás, de nevezhetjük találékonyságnak, vagy szabad gondolkodásnak is.