Nyíltan a liberális gyereknevelésről

A mai szülők jó része szigorú, ma már inkább poroszosnak titulált nevelésben részesült. Viszont mostanság éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk: a korábbi, korlátokat állító módszert az engedékenységen alapuló, a gyereknek nagy szabadságot adó nevelés váltotta fel sok családnál. Kérdés, hogy a liberális gyereknevelés jó módszer-e a kiegyensúlyozott és boldog gyerekkorhoz?

A szülői lét egyik legszebb és egyúttal legnehezebb feladata a gyermeknevelés, amelynek az elején egy gyerekkel van dolgunk, a végén pedig egy felnőttet indítunk útjára. Ha szeretnénk sikeresen venni az akadályokat, sokat segíthet, ha az alapoktól kezdve átgondoljuk, mivel is kell szembenéznünk, és kialakítunk egy átfogó, tudatos stratégiát. A cél az kell legyen, hogy boldog, és testben és lélekben egészséges gyerekeket neveljünk, akik a szülői házból kirepülve önállóan is meg tudják állni a helyüket az életben, különbséget tudnak tenni jó és rossz között, képesek önállóan dönteni saját sorsuk kérdéseiben, és a döntéseik következményeiért vállalják a felelősséget. A liberális neveléssel ezt elérhetjük, ha néhány fontos dolgot szem előtt tartunk.

Mitől liberális?

A liberális nevelés a szabadságot, mint a legfőbb értéket állítja a középpontba. A szabadság ez esetben saját élményen keresztüli megtapasztalást, szülői be nem avatkozást, és minimális külső kontrollt jelenti. Ebben a nevelési metódusban kevés a külső iránymutatás, mert a módszert alkalmazók véleménye szerint ez segíti majd a gyerek saját egyéniségének a kibontakozását. Játszótereken, parkokban, közösségi házakban könnyen felismerhetőek a liberális nevelési elveket alkalmazó családok: a szülők engedik a gyermekeiknek maguk intézni a másokkal kialakuló konfliktusaikat, engedik nekik, hogy egyedül, szabadon fedezzék fel a rendelkezésre álló játékokat, és szinte soha nem avatkoznak be a gyermek interakcióiba.

Liberális vs. laissez faire

A liberális nevelést különítsük el a laissez faire neveléstől, ami sokak szerint leginkább a nem nevelést jelenti. A laissez faire jelentése „engedni csinálni”, ami sajnos sok esetben tényleg a teljes kontrollhiányt jelenti. Több olyan laissez faire szülő van, aki valóban szabadjára engedi a gyereket, de nem azért, mert ezt a nevelési módszert követi, hanem leginkább kényelemszeretetből. A gyermekét magára hagyó szülő nem liberális, hanem gondatlan. A gyereknek nincs mintája és tudása arról, hogyan illik társaságban viselkedni, mi veszélyes rá nézve a strandon vagy a játszótéren, és azt sem tudja eldönteni, mi az a magatartásforma, ami másokat esetleg zavarhat. Nem attól lesz egy szülő nevelése liberális, hogy nem fogja meg a gyereke kezét az úttesten, ha a gyerkőc nem akarja, vagy engedi a strand medencéjébe bombát ugrálni, miközben tele van úszó felnőttekkel a víz, és attól sem, ha egész hétvégén engedi a csemetét a tévét bámulni. De akkor mitől?

Liberális nevelés okosan

Vekerdy Tamás pszichológus mondta egyszer egy előadásán, hogy gyereknevelés, mint olyan, nem létezik, mert a gyerek úgyis azt „veszi le” belőlünk, akik mi vagyunk, nem azt, amit prédikálunk neki. A liberális nevelésben a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy rosszul értelmezzük a szabadság jelentését, és a gyermek önállóságának kibontakozásakor nem vesszük figyelembe a belső szabadságot. Fontos, hogy a belső szabadság csak tanulás és mintakövetés útján teremthető meg, szükség van hozzá a környezet pozitív, gondoskodó, önszabályozást támogató hatásaira. A liberálisnak mondott francia stílusú nevelés az adj szabadságot a gyerekednek elven alapul. Ezt szeretik hangoztatni a liberális elveket valló szülők, de azt elfelejtik, hogy a rousseau-i alapokon nyugvó nevelési módszer azt is hozzáteszi, hogy mindehhez adni kell a gyereknek megfelelő keretet! Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a korlátok állítása a gyermek személyiségének kibontakozását akadályozza meg. Ez nem igaz, hiszen az értelmes szabályok, a viselkedési korlátok, a rendszeresség biztosítja a nélkülözhetetlen biztonságérzést a kisgyermek számára. Ezeknek hiányában szorongóvá és nyugtalanná válhat, nem lesz képes jól eligazodni. A keretek fontosak, és nekünk szülőknek következeteseknek kell lennünk a keretek megtartásában. Keretek lehetnek például, hogy mikor van a lefekvés ideje, mikor van a közös étkezés, mikor kap édességet a gyerek. A keretek nem értelmetlen szabályok, amik korlátoznak, hanem ezek készítik fel gyermekünket a nehézségekre, a kudarcok feldolgozására. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit maga az élet igazolja. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni majd az olyan fiatalokkal, akiknek sohasem kellett alkalmazkodni, mindig azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.