Őstermelő a családban
Igaz történet egy valódi családi vállalkozásról, ahol az anya fejéből kipattan az ötlet, utánajár, a könyveket bújja, s végül az eleinte csak fűnyíróknak használt kecskék közreműködésével piciny hasznot hozó sajtok és tejtermékek születnek. Kiderül: nem kevés nehézséggel kell megküzdenie egy őstermelőnek.
Állattenyésztés, növény- és takarmánytermesztés és egyéb termelési munkák. Ezek ma már szinte ismeretlen ”foglalkozásoknak” számítanak Magyarországon, pedig ezeknek lehetne a legnagyobb jelentőségük az ország gazdaságának helyreállításában.
Az ilyen értékes munkák támogatásában főleg az őstermelő program nyújt nagy segítséget. Sokan nem is gondolnák, mennyire fontos, hogy támogassuk a magyar gazdákat, termelőket. Éppen ezért sokan azzal sincsenek tisztában, hogy Magyarországon mára már közel félmillió bejelentett őstermelő van. Ez a szám sajnálatos módon sokkal kevesebb, mint néhány évvel ezelőtt, ennek ellenére, még mindig megtalálhatók találkozhatunk olyan gazdákkal, akik szívesen árulják házilag készített portékáikat. A Családháló is megkeresett egy őstermelőt, aki szívesen számolt be nekünk a munkájáról.
Esetünkben nem csupán a családi vállalkozás öröme és otthoni munka gyümölcse számít különlegességnek, hanem az is, hogy ennek a termelői munkának a kitalálása az édesanya fejéből pattant ki, ugyanúgy ahogy elvégzése is az ő feladatai közé tartozik. A négygyermekes családanya, Baranyi Noémi – aki kecsketenyésztéssel, ezáltal tej-, joghurt-, sajt- és túrókészítéssel foglalkozik- egészen a kezdetektől, a jelenlegi állapotig számolt be nekünk vállalkozása felépítéséről.
Az ötlet: zongorából birka
„Eredetileg onnan jött az ötlet, hogy van egy hatalmas kertünk és volt egy zongoránk. A kertben körülbelül 5-6 órán át nyírtuk a füvet, ezért kitaláltuk, hogy a zongorát elcseréljük élő fűnyírókra, két birkára. Az az egy pár birka volt az első „prototípus”.
Később, mikor a főállású anyaságból elmentem dolgozni, akkor nem volt időnk az állatokra, ezért őket levágtuk, de hamarosan beszereztünk pár kecskét, és két új birkát, csak úgy hobbi szinten, hogy „ápolják” a gyepet.
Mivel az értékesítési szakmában dolgoztam, amit nem sokáig bírtam és otthagytam, kitaláltam, hogy ha már úgyis itt vannak a kecskék, kezdjünk is velük valamit. Tulajdonképpen nem volt előre semmi tervem, pusztán a tenni akarás vezérelt. Természetesen az egész család szkeptikus volt, nem hittek a sikeremben. De aztán belegondoltam, nem biztos, hogy az ő szavuk a mérvadó, hiszen igazából egyikük sem ért a gazdálkodáshoz, még azt se tudják, hogy egy bála széna mennyibe kerül. Ezért nem hallgattam senkire, mentem a saját fejem után és kitaláltam, hogy én igenis föl fogom építeni a saját kis vállalkozásomat.”
A kezdetek kezdete: tizenkét kecske, egy vállalkozás
„Először is sokat segített a fogadott állatorvosunk, aki nagyon szereti a kecskéket, így ez a munkakör nagyon kézenfekvő volt számára. Ő ajánlott egy asszonyt akinek négy eladó kecskéje is volt, amiket hamarosan meg is vásároltunk. Sajnos akkor még nem nagyon voltunk járatosak „kecske téren” ezért valahonnan felvásároltunk még párat, amikről az állatorvosi kivizsgáláskor rögtön ki is derült, hogy nem éppen nyerők. Ezért orvosi javaslatra kitakarítottuk az állományt, majd újrakezdtük. Természetesen, mint mondtam sokat segített az orvos, így a következő kecskebeszerzéskor már hallgattunk az ő tanácsaira. Így lett szépen lassan végül tizenkét kecskénk, akikkel a mai napig dolgozunk.”
Haszon: minél kevesebb a tej, annál minőségibb
„A kecskék eleinte 6-7 liter tejet adtak nyáron, utána fokozatosan lecsökkent elég gyorsan 4-5 literre, ami aránylag jó, van belőle egy kis haszon, és nem mellesleg minőségi sajtot, túrót, joghurtot lehet belőle készíteni. Az elején hiába volt nagyobb mennyiségű a tej, sokkal kevesebb fehérje tartalma volt. Tehát minél kevesebb, annál jobb minőségű. Mikor még az elején jártam ennek a „termelősdinek” tulajdonképpen még a takarmányozáshoz se annyira értettem, és az nagyban befolyásolja a fejést. Mivel engem senki nem tanított, nem ebbe születtem bele, így szinte mindent könyvekből kellett megtanulnom, saját magam kitapasztalnom. Mostanra már sikerült egy olyan takarmányt, abrakkeveréket összeállítanom, amitől most nagyon szépen tejelnek a kecskék. Tehát ezáltal most van egy kis hasznom rajta. Szerencsére van már egy kialakult vásárlórétegem, akik a helyi piacon kéthetente megtalálnak és minden alkalommal vásárolnak tőlem. Természetesen ez abszolút bizalmi alapon működik, hiszen lehet, hogy nagyobb bevásárlóközpontokban kevesebbért megkaphatják, de hozzám bármikor bejöhetnek, hogy megnézzék milyen tiszta, egészséges körülmények között tartom az állatokat. Ezért ha kicsit drágább is, tőlem veszik a tejtermékeket.”
Hátulütők: az engedélyek veszteséggel járnak
„Természetesen az őstermeléssel járó engedélyek, mint minden bürokratikus folyamat elég sok procedúrával jár és persze nem kevés költséggel. Tulajdonképpen az egész onnan indult, hogy ki kellett váltani egy őstermelői engedélyt. Igazából ez az adóhatóság felé egy olyan papír, hogy mi szerint adózok. Ez egy ezer forintos összeg, ezt évente kell megújítani. Tehát ez a legkevesebb. Én ebben az évben adómentes voltam, illetve vagyok, mert hatszázezer forintnyi éves jövedelemig adómentességet élvezek. És ez azért is jó, mert tulajdonképpen ez az egész vállalkozás nem csak az eladásra, hanem saját felhasználásra is épült, tehát mi ugyanúgy fogyasztjuk azokat az élelmiszereket, amiket készítünk.
Ebben az évben én teljesen adó- és járulékmentes vagyok különböző legális praktikák kijátszása által. Ebből a szempontból a kecskék száma mindegy. Tehát ugyanannyi járulékot fizetek akkor is, ha tizenkét kecském van, és akkor is ha harminc. Szóval azt az összeget a járulékra ki kell termelnem tizenkét kecskéből.
Az őstermelői igazolvány mellett kellett egy kistermelői is, amit a körzeti állatorvosnál, nekünk Bicskén kellet igényelni. Ez olyan tizennégyezer forint. Tulajdonképpen egyszeri nagy összeg, a későbbiekben ez is ilyen egy-kétezer forintos beruházás. Ezt egyébként még meg is értem, mert erre tulajdonképpen az állatok egészségének ellenőrzése érdekében van szükség.
Ezen kívül kellett fizetni még a hatósági állatorvosnak, aki kijött ide és ellenőrizte, hogy milyenek az állapotok, neki kellett fizetni olyan négyezer forint körül. Valamint kell csináltatni évente egyszer vérvételt a kecskéknek, ami ebben az évben tizennégyezer forintunkba került. De még ezt is megértem. Csak éppen emellett kell készíttetni minden hónapban tejvizsgálatot. Ez az ami igazán kiborít, mert ez havonta olyan három-négyezer forint, ami nem olyan nélkülözhető, mint az többi évente egyszeri alkalommal „kidobott” ezer forintok. Azért vagyok “kiakadva erre”, mert a sajt meg a tej, sőt még a túró is saját magát ellenőrzi. Tehát ha én koszosan csinálom, akkor meglátszik a sajton, hogy koszos, büdös és egyszerűen ehetetlen. Gyakorlatilag számomra semmi értelme ennek a dolognak, csak kidobok rengeteg pénzt az ablakon, ami végül is veszteséget okoz.
Természetesen esély nincs arra, hogy ezeket megússzuk, mivel minden hónapban jön a hatósági ellenőrzés, és ha nincs meg a papír, akkor megbüntetnek, vagy bevonják az engedélyemet és hasonlók.”
A jövőben: fontos, amit teszünk
„Most elég bizonytalanok vagyunk, illetve vagyok ezügyben. Úgy számolok, hogy ha én elkezdek járulékot fizetni, akkor talán lesz tíz-húszezer forint hasznom is havonta. De ez egyáltalán nem biztos. Tehát igazából nem nagyon éri meg ez a dolog ennyi kecskével. Nyilván ha több lenne, akkor a bevétel is nagyobb lenne, de azzal akkor egyenes arányban nőne a munka és a fejlesztési kiadások száma. Amit pedig én is meg a piac is elbírunk, az ez a tizenkét kecske. Számomra ez az ideális. Tehát ez jelenleg patthelyzet.
Nagyon örülnék neki, ha lenne valami olyan lehetőség, hogy mint főállású anya itthon maradhassak. Mert így nyilván megélni nem lehet csak ebből, tehát emellett nekem mindenképpen félállásban el kell mennem dolgozni, hogy meg tudjunk élni. Támogatást nem nagyon kapunk, amit kicsit igazságtalanságnak érzek, hiszen éppen ezt, a termelői munkát támogatni kéne, hogy aki szeretne dolgozni és szívesen gazdálkodna, annak legyen lehetősége ebből megélni. Ez nem csak a saját hasznunkat szolgálná, hanem az ország gazdaságának is fontos lenne. Sajnos az őstermelőket az elmúlt tíz évben nagyon megsanyargatták és ez a mai napig nem állt helyre. Remélem minél hamarabb rájönnek az emberek, hogy igenis fontos, amit teszünk, és lesz változás.”
