Őszentsége, kérem a jegyét!

Mindössze pár nap telt el Ferenc pápa megválasztása óta, de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy megállapíthassuk: igencsak új szelek fújnak a Vatikánban, valószínűleg éppen a katolikus egyház belső köreinek legnagyobb meglepetésére.

Jorge Mario Bergoglio egyedi, megújításra és egyszerűségre törekvő szemléletmódját az olaszok máris elnevezték Bergoglio-stílusnak. Attól a perctől kezdve, hogy az újonnan megválasztott pápa megjelent a nyilvánosság előtt, minden pillanatban bizonyosabbá vált: amiben csak lehet, változtatni, reformálni fog.

Az argentin származású bíboros az első percben egyértelművé tette: a szegények pápája kíván lenni, épp ezért választotta a Ferenc nevet, ami utal egyrészt Solenói Szent Ferencre, aki az 1600-as évek elején a dél-amerikai indiánok között élt misszionáriusként, valamint Assisi Szent Ferencre, aki a XIII. században tett rengeteget a szegényekért, hozzájárulva az egyház megújításához.

Bergoglio tehát igyekszik a Vatikán csillogó világából egyszerűségével kitűnni: szimpla “Jó estét!”-tel köszöntötte megválasztása után az őt ünnepelni összegyűlt tömeget, méghozzá dísztelen, fehér reverendában, arany helyett vaskereszttel a nyakában, aranygyűrű helyett aranyozott ezüstgyűrűvel az ujján, egy régi fekete cipőjében. Nem ült be a pápai autóba, nem vette fel a piros pápai cipőt, nem tart igényt személyi titkárra és amikor csak lehet, egyedül, vagy minimális kísérettel jelenik meg nyilvánosság előtt. Előszeretettel sétál kint az utcán, meg-megszólít embereket, beszélget velük, miközben a vatikáni testőrség majd’ megőrül, hogy nehogy valami baja essék, és csak nagy nehezen tudták arról lebeszélni, hogy biciklire pattanva kerekezzen egyet a városban.

A bíborosok nem urak (signori) számára, hanem testvérek (fratelli). Amikor beszél, nem előre megírt szövegeket olvas fel, hanem ott helyben reagál, miközben számtalan személyes élményt, emléket idéz fel.

Néhány érdekesség Ferenc pápáról: ötgyermekes buenos airesi olasz emigráns munkáscsaládból származik. Fiatalkorában rajongott a tangóért, s még most is nagyon szereti a latin táncot. Tangótanulás közben ismerkedett meg egy lánnyal, aki egy ideig a barátnője volt, ám Bergoglio hamar meghallotta az Úr hívását. A San Lorenzoi Futballklub lelkes rajongója. A Buenos Airesi Katolikus Egyetemen filozófiát, egy másik felsőoktatási intézményben pedig kémiát tanult. Sokat tanított irodalmat, pszichológiát, filozófiát és teológiát, mielőtt Buenos Aires érseke lett. Érseksége másfél évtizede alatt példát stautált másoknak többek között egyszerű ruhaviseletével és az emberek  felé forduló, közvetlen stílusával. Sofőr vezette autó, vagy taxi helyett tömegközlekedéssel utazott és saját magára főzött, elutasítva a felszolgálószemélyzet és a szakács segítségét.

A szegények és elesettek iránt érzett elköteleződést Ferenc pápa nem “hivatali kötelességként” éli meg. Buenos Airesben felnőve éppen eleget látott és tapasztalt ahhoz, hogy tudja, mit jelent a társadalom szélén, egyik napról a másikra élni mindenféle remény nélkül.

Bár a 90-es években volt némi javulás gazdasági szinten a dél-amerikai országban, ennek ellenére Argentinában még ma is milliók élnek rendkívüli szegénységben, s még ha munkához jutnak is, azt  azt sokszor rendkívül rossz, veszélyes körülmények között teszik. A szegény családok körében nagyon alacsony az iskolázottság aránya, miközben a felvilágosítás hiánya miatt éppen ennek a rétegnek születik a legtöbb gyermeke. A munkanélküliség és a rengeteg gyerek még tovább nehezíti az amúgy is rendkívül nyomorúságos életfeltételeket. A nyomornegyedekben nincs folyóvíz, csatornázás, s ezek a lakóhelyek sokszor éppen azok, amelyek leginkább kitettek a természet erőinek, többek között az áradásoknak. A kormány a GDP 18 százalékát költi szociális programokra, ezeknek azonban csupán elenyésző része célozza meg a szegények helyzetének javítását. Ilyen helyzetben természetesen a gyerekek is rendkívül rossz körülmények között nőnek fel. Argentina utcái tele vannak rongyos, koszos utcagyerekekkel, akik vagy azért élnek fedél nélkül, mert nincs hová menniük, vagy azért, mert még mindig jobb az utcán, mint otthon, ahol gyakran esnek áldozatul fizikai és szexuális erőszaknak. Az utcán azonban méginkább kiteszik magukat a drog- és gyermekkereskedelemnek, az éhezésnek, a fázásnak, valamint mindennemű erőszakos cselekedetnek. Ebből a környezetből származik tehát az új egyházfő.

Ferenc pápa ereje nem határozottságából fakad, hanem csendes, szerény, világi hívságoktól – úgy tűnik – valóban mentes magatartásából és értékrendjéből. Valljuk be őszintén: a katolikus egyház központja nem olyan intézmény, amely a mindennapi hívő számára valóban elérhető lenne. Sokkal inkább fellegvár annak minden pompájával és csillogásával. Többek között talán ezért is mondhatta Ferenc pápa, aki az első dél-amerikai és az első jezsuita egyházfő is egyben: “A katolikus egyház, amely Jézus menyasszonya, csupán egy elkötelezett civil szervezet lesz, amennyiben nem Jézus Krisztust hirdeti.”  Talán Ferenc lesz az a pápa, aki ismét megszeretteti az egyházat az emberekkel“, nyilatkozta egy angol pap.

Ferenc pápa nem is szereti, ha pápának szólítják. Ő saját magát Róma püspökének nevezi, de talán még közelebb állunk a valósághoz, ha azt mondjuk: egyszerű papként viselkedik, akinek a legfontosabb a hívekkel való közvetlen, mindennapos kapcsolat és Jézus Krisztus szeretetnének valódi, gyakorlatban történő megvalósulása.

Fotók: toledoblade, ifrc, catholicherald, timesunionblog, indianaexpress