Osztályzatokkal tesszük tönkre a gyerekeinket
Nagy öröm és büszkeség tölti el a szülőket, ha a gyerek az osztályelső, vagy szín ötös bizonyítványa és példás magatartása miatt felkerül a dicsőségtáblára. Amikor viszont rossz jegyet visz haza, anya és apa csalódottak, haragudnak rá és megbüntetik. Ilyenkor a gyerek úgy érzi, nem szeretik.
De az érdemjegyek nem csak a családi békéért vagy perpatvarokért felelősek. Tény, hogy fontos számot adni a tanulók eredményességéről és fejlődéséről, ám nem mindegy, hogyan tesszük azt.
A jegyekkel történő teljesítményértékelés miatt ugyanis a gyerekek elsősorban nem a tudásért, hanem a jó osztályzatokért tanulnak, holott a puszta számok nem feltétlenül tükrözik a tényleges tudásukat vagy szorgalmukat – nem beszélve arról, hogy mennyi feszültséget szülnek a gyerekek mindennapjaiban és hogyan hatnak önértékelésükre.
Nem véletlenül bírálják olyan sokan a hagyományos értékelési módszereket és hangoztatják az alternatív pedagógiára jellemző szöveges, árnyalt értékelés hatékonyságát és jótékony hatását a gyerekek személyiségfejlődésére.
