PAS – Nem beszélünk róla, pedig létezik

A szülői elidegenítés szindróma (Parental Alienation Sindrome, PAS) témájában tartotta első szakmai konferenciáját jogi és pszichológus szakemberek bevonásával az Apák az Igazságért Egyesület. A november 30-án tartott rendezvény elsődleges célja a figyelemfelhívás volt, ugyanis – a szervezők és résztvevő szakértők elmondása szerint – miközben nemzetközi szinten már több törvény is született a témában, Magyarországon erről még kevés szó esik, és a jogi, pszichológiai eljárásokban is ritkán merül fel.

Mi is az a szülői elidegenítés?

Tomasovszki László igazságügyi szakértő ismertetése szerint a szülői elidegenítés során az egyik szülő olyan módon sajátítja ki a gyermekét, hogy érzelmi zsarolással vagy fenyegetéssel próbálja a másik szülő ellen hangolni őt. Jellemző az érzelmi manipuláció, aminek eredményeképp a gyermek lassan teljesen elfordul a másik szülőtől és értéktelennek minősíti. A cél érdekében az elidegenítő szülő akár hamis vádakat is felhoz, és büntető eljárás alá vonja a másik felet. Mivel a folyamatnak súlyos mentális hatásai is lehetnek a gyerekre nézve, a szindrómát egyfajta mentális gyermekbántalmazásnak is minősítik – tette hozzá. Az elidegenítés során gyakran megtörténik, hogy a gyermekben olyan negatív érzések is eluralkodnak, mint az önhibáztatás, a düh, és akár depresszió is kialakulhat náluk. „Ez az állapot azért is különösen veszélyes a gyerekre nézve, mert sokszor nincsenek is tudatában, hogy bármiféle bántalmazásnak esnek áldozatul. A következmények azonban súlyosak lehetnek. Amennyiben az elidegenítő szülő sikerrel jár, a gyermek mindenféle indok nélkül visszautasítja a másik szülőt” – magyarázta a szakember.

Mi a helyzet külföldön és itthon?

Az igazságügyi szakértő részletesen ismertette a jelenséggel kapcsolatos nemzetközi és magyar jogszabályokat, beszélt a megállapításához szükséges szakmai kompetenciákról (klinikai gyermek szakpszichológus), rámutatott a magyar igazságügyi szakértés anomáliáira, amelynek köszönhetően elképesztő példákat tudott említeni a gyakorlatból, végül javaslatokat fogalmazott meg a helyzet javítására.

Ismertetése szerint a 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló törvény 2 cikke szerint: „Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől és megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselői vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt”.

Az előadótól megtudtuk, hogy bár a szindrómának jellemzően nincsen egységes jogi háttere, egyes bíróságok már elismerik a szülői elidegenítést a gyermekekkel való visszaélés egyik formájaként. Brazíliában és Mexikóban például bűncselekménynek számít az elidegenítés (ez előbbi országban börtönnel büntetendő!), de Romániában és Ausztriában is vannak jogi következményei. 

Előadása végén a magyar igazságügyi szakértés hiányosságaikat illetően három konkrét javaslatot fogalmazott meg: szerinte fontos lenne a kompetenciák egyértelmű tisztázása és alkalmazása, valamint az ún. módszertani levél (az igazságügyi szakértői lelet és vélemény) modernizálása, a teljes vizsgálati helyzet, interakció, tesztfelvétel pedig kerüljön rögzítésre videón és azt kötelező legyen becsatolni a szakvélemény mellékleteként, egyértelmű kontroll-lehetőséget nyújtva a vizsgálat alatt elhangzottak, megtörténtek utólagos ellenőrzésére.

Mágocsi Péter, az Apák az Igazságért Egyesület alapító tagja szerint hazánkban a szülői elidegenítés ismerete és kezelése még gyerekcipőben jár. Ismertette az Apák az Igazságért Egyesület történetét, az alapítás előtti időszakot, amikor érintett apákként a különböző fórumokon az olyan üzenetekkel találkoztak, minthogy „ha nem fizetett tartásdíjat, ne engedd, hogy láthassa a gyermeket”, „költözzetek az ország másik felébe, hogy ne láthassa a gyermekét”, stb., majd beszámolt a saját közösség létrehozásáról: az egyesület 2014-ben jött létre, hogy olyan szülők számára nyújtson tanácsadást, jogi segítséget, akiktől a gyermeküket próbálják elidegeníteni. Mindemellett a lehető legszélesebb társadalmi kommunikációt kívánják kifejteni a témában, szakemberek bevonásával – tájékoztatott. Mivel a válások után jellemzően az édesanyának ítélik meg a gyerekeket, a közvélemény hajlamos az apákhoz kötni a jelenséget, pedig ez tévedés, hiszen tagjai között nemcsak apák találhatóak: a tagság 10% édesanya, 4% nagyszülő, ezért szerinte a PAS „független a nemektől” – mondta, majd hozzátette: „A konferencián éppen ezért kizárólag szakmai alapon közelítjük meg a kérdést”.

Fontos az érzékenyítés és a társadalmi kommunikáció

Szaniszló Csaba, az Apák az Igazságért Egyesület elnöke így folytatta az előbbi gondolatot: „Az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a jelenségre, felismerhetővé tegyük a szülői elidegenítés jeleit a gyermekvédelmi jelzőrendszerben, és szakmai párbeszédet folytassunk. Ezt a célt elértük. Pontos hazai adatok nem születtek még a témában, de a gyámügyi eljárások kb. 90 százalékánál fellelhető a szülői elidegenítés” – emelte ki. Elmondása szerint az egyesület a hozzájuk fordulók számára is tanácsadást, számos esetben jogi segítséget biztosít, és közben folyamatosan végez érzékenyítő, edukációs tevékenységet. Remélik, hogy az egyre többeket foglalkoztató téma nem válik politikai viták tárgyává, hiszen maga az egyesület sem kapcsolódik semmilyen párthoz, politikai oldalhoz. Az Apák az Igazságért Egyesület jövőre a mostaninál is nagyobb, szélesebb körű konferenciát tervez – zárta beszédét.

A szülői elidegenítés több szakterületet is érint, éppen ezért a konferencián jogi és pszichológus szakemberek is beszéltek a témáról. A jelenség bemutatása és szimptómái mellett szó esett a gyámhatósági eljárásokról, az apai szerepről és jelenlétének fontosságáról egy gyermek életében. A hazai előadók (a már említetteken túl Dr. Visontai-Szabó Katalin ügyvéd és Léder László pszichológus) mellett a szakmai konferenciához csatlakozott videóelőadás keretében Amy J.L. Baker amerikai pszichológus, kutató, a téma egyik legnagyobb nemzetközi szaktekintélye is. A közel 200 résztvevő 70 százaléka pszichológiai, jogi, gyámügyi területről érkezett.

Abban minden szakértő egyetértett, hogy a jelen konferenciához hasonló megmozdulások, ezáltal az érzékenyítés, az edukáció, valamint a társadalmi kommunikáció nagy mértékben hozzájárulhatnak, hogy a szülői elidegenítés folyamata kellően felismerhető legyen, és még azelőtt meg lehessen állítani, mielőtt a gyermek súlyos lelki sérüléseket szenvedne el.