Pedagógus vs. szülő – elengedhetetlen az együttműködés

Talán már fel sem tűnik, de az iskola és a családok, a pedagógusok és szülők kapcsolata az utóbbi időben nagyon sokat lazult Magyarországon. Pedig a megfelelő együttműködés elengedhetetlen a hatékony és szeretetteljes neveléshez, ami nem csupán a napjainkban sajnálatos módon megszaporodott iskolai botrányoktól kíméli meg gyermekeinket, de otthonainkat és az intézményeket is gazdagítja.

A szülő és az iskola kapcsolata meghatározó szerepet tölt be a gyereknevelésben. Az együttműködés elengedhetetlen feltétele a hatékony oktatásnak, ám manapság ezt mintha igyekeznénk figyelmen kívül hagyni. Különös ellentmondás, hogy a legtöbb szülő igen nagy gondot fordít a megfelelő oktatási intézmény kiválasztására, ám arra már kevesebben gondolnak, hogy a jó közösség kialakításában maguk is szerepet vállaljanak. Ennek legtöbbször az időhiány az oka, ám azért azt is látni kell, hogy az óvoda és az iskola ugyanis nem önműködő gyerekmegőrzőként és töltőállomásként funkcionál, mint ahogyan a gyermek családi háttere sem elhanyagolható a tanítás szempontjából.

Sajnos az örökös feszített tempó a pedagógusokat és a szülőket egyaránt sújtja, pedig jogokban és lehetőségekben nincs hiány, ráadásul az egymást támogató nevelés még hatékonyabban fejtené ki hatását. Ezért fontos tudatosítani a szülőkben, hogy az iskolában történtek kihatnak a család életére is, s a szülői értekezletet nem csupán unalmas kötelességként, hanem a konstruktív együttműködés színtereként is felfoghatjuk. Ugyanígy látnia kell minden pedagógusnak, hogy a szülőknek milyen nagy hatása lehet a nevelésre, s – ha kell – ezen a csatornán keresztül is ráerősíteni feladatára.

Íme néhány példa arra vonatkozóan, hogyan lehet összeegyeztetni a két területet a hatékony tanulás és nevelés érdekében:

 – Ha elfogadjuk, hogy a szülő „személyes szakértőként” követi gyermeke iskolai pályafutását, át kell értékelni az iskola és a szülők közötti kommunikációt. Mert a „személyes szakértő” maga is nyilvánvalóan személy, vagyis nem pusztán anyuka, illetve apuka. Ebből következik, hogy a pedagógus és a szülő közötti kommunikációnak ki kell lépnie az évtizedek alatt megszokott személytelen sémák, üres frázisok, kvázimegszólítások és elidegenedett névszói megfogalmazások szorításából. ( Földes Petra: Kényszer vagy lehetőség? – ofi.hu)

 – A gyerek számára csak akkor hiteles a tanító és szülei közötti jó kapcsolat, ha ez látható, érzékelhető. Megérzi a szüleivel szembeni tanári érzéseket, akkor is, ha ez nincs szóban megfogalmazva. Csak a szülő és a tanár részéről kölcsönösen egymás tiszteletén alapuló partneri kapcsolat az, amire sikeres iskolai pályafutás építhető. (lilaiskola-gyula.hu)

 – A tanuló fejlődését befolyásoló egyik legfontosabb tényező a családi háttér. Az iskola ellensúlyozni tudja azokat a hátrányokat, amelyek abból származhatnak, hogy a tanuló családi körülményei az átlagostól eltérően kedvezőtlenek. Ez az eltérés sokféle lehet, kezdve a szülők iskolai végzettségétől a „csonka családig”, folytatva a család szociális körülményeivel, anyagi helyzetével. Az iskolák egyedül nem tudják megoldani a tanuló családi hátteréből adódó gondokat, problémákat. Ezért vesznek részt a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok megoldásában, részei a gyermek- és ifjúságvédelem rendszerének. Az iskolai feladatellátáshoz nyújtanak segítséget a gyermek- és ifjúságvédelem egyéb intézményei, a családvédelemhez tartozó intézmények. (…) a szülőnek meg kell tennie a szükséges intézkedéseket gyermeke jogainak érvényesítése érdekében, ugyanakkor tiszteletben kell tartania az iskola vezetői, pedagógusai és más alkalmazottai emberi méltóságát és jogait. (drszudi.hu)

 – Ma már sokféle oktatási intézmény között választhatunk. Érdemes ezt is jól megfontolnunk, hiszen a gyermekünknek is és nekünk is az a jó, ha olyan mellett döntünk, amely a magunkéhoz hasonló értékeket képvisel. Így egyféle értékrendet közvetíthetünk a gyermek felé. Így nem állhat fel az a gond, hogy a kellő helyzetben nem tudunk a tanár mellé állni és fordítva is igaz. Nem kerül a gyerek két tűz közé, nincs ellentmondás az iskola és az otthoni elvárások között. Erre mondjuk az alsó tagozatban a legfontosabb odafigyelni. (somogy.blog.sonline.hu)

És ahogyan az érintett csoportok érdekképviseletei látják a problémát:

Pedagógus-szülő kapcsolat etikai normái (MAPE)

1. Az intézményes nevelés-oktatás kiszolgáltatott helyzetbe hozza a gyerekeket és a szülőket. Ezzel a helyzettel a pedagógus soha nem élhet vissza! Munkája során partnernek kell tekintenie diákjait és azok szüleit. Nevelési tanácsaival segíti a gyerekek harmonikus személyiségfejlődését.

2. Eredményes munkát csak a családdal összhangban érhet el. Ezért segíti a családokat hasznosítható, pontos információkkal, emberbaráti szeretettel.

3. Nevelő-oktató munkája nyilvános, nem titkolhatja el sem az eredményeket, sem a kudarcokat, hibákat.

4. Semmiféle előnyszerzésre nem használhatja fel a szülőkkel gyermekeik által létrejött kapcsolatot!

Javaslat a tanár-szülő együttműködés megvalósítása érdekében (MSZOE)

  A gyermeknevelés a pedagógus és a szülő közös feladata, ezért

1. Állandó párbeszéd szükséges.
2. Az együttműködés elsődleges színtere az osztály
3. A nevelés és az oktatás tartalma és formája a párbeszéd része legyen
4. A pedagógusokat fel kell készíteni a kapcsolatra.
5. A szülőket fel kell készíteni a kapcsolatra.
6. A pedagógusoknak és a szülőknek fel kell készülniük az együttműködésre.
7. A pedagógus kompetenciája a kapcsolat során mint szakmai követelmény jelentkezik (pedagógushivatás része a szülőkkel való kapcsolattartás).
8. Az iskolának biztosítani kell, hogy a szülői csoportok (osztályközösségek) minden segítséget megkapjanak az együttműködéshez.
9. A hátrányos helyzetű gyermekek szülei különleges bánásmódot igényelnek.