Pelenkás professzorok

Meg lehet tanítani egy kisbabát olvasni? Ez a tökéletes gyereket akaró, ambíciózus szülők legújabb rögeszméje. Vajon előny, vagy hátrány egy gyereknek, ha mindenáron zsenit akarnak faragni belőle?

Mutogat, szoptat, olvastat

John Cayden Flynn csupán négy napos volt, amikor édesanyja, Dana elkezdte őt olvasni tanítani. Az a tény sem térítette el szándékától, hogy az újszülöttek nem tudnak néhány cm-es távolságnál messzebb fókuszálni, és szavakat végképp nem értenek még. A 39 éves Dana annyira hisz saját álláspontjában, miszerint nem lehet elég korán elkezdeni zsenit nevelni a gyerekből, hogy reggel és este tíz kártyát mutatott újszülött kisfiának. Megmutatta például neki a “tej” feliratú papírt, majd megszoptatta és utána baba-jelnyelven elmutogatta neki a “tej” szót.

A baba-jelnyelv azon az elméleten alapul, hogy a gyerekek jóval első szavaik kimondása előtt szeretnének már kommunikálni, és meg lehet tanítani nekik kézjeleket, amivel el tudják magyarázni, mire vágynak. Amikor John kilenc hónapos volt, Dana szerint a kisfiú mutogatott és a baba-jelnyelvet használta, ráadásul húsz kifejezést és szót felismert a kártyákon. Ettől kezdve John szókincse elképesztő gyorsasággal fejlődött. A 20 hónapos John ujjacskáival már a nyomtatott szavakat bogarászta könyvében.

Dana  – aki egy internetes oldalt is létrehozott azon szülők számára, akik követnék az ő példáját – egyike azoknak az egyre növekvő számú anyáknak, akik úgy vélik, a szobatisztaság előtti olvasási gyakorlatok nagy előnyt jelentenek majd a gyermek számára későbbi élete során.

A mozgalom egyik tagja a Wikipedia társalapítója, Larry Sanger, aki azzal dicsekszik, hogy a fiát két éves kora előtt már olvasni tanította Powerpoint segítségével. A büszke apa fel is rakott egy videót az internetre, amelyen a most hatéves gyerek az amerikai alkotmányt olvassa.

Zseniképző

A szkeptikusok azonban nem értenek egyet a módszerrel: szerintük egy kisbaba, vagy egy-két éves gyermek ugyan képek egy képen szereplő formát és a hozzá tartozó hangsort összekapcsolni, de ez nem azt jelenti, hogy a jelentését is tudja az adott szónak. Ez azonban a legkevésbé sem érdekli az elkötelezett anyákat, akikre egy komplex franchise-rendszer épült az Egyesült Királyságban: a tinytalk.co.uk hetente 500 babajelnyelv-órát tart, így csupán idő kérdése, mikor jön el az a nap, amikor olvasótanfolyamokat tartanak a pelenkásoknak…

Dana pedig megrendíthetetlen elhatározásában, hogy fia mindenkinél okosabb lesz az általa használt módszer segítségével: “Azt akarom, hogy ő legyen a falkavezér”, mondja.
Úgy tűnik, sok brit baba fog erre az útra lépni ambíciózus szülei nyomására. A YouTube már most tele van olyan videókkal, amelyeken totyogó csöppségek olvasnak könyvet, vagy kártyákat.

Veszélyes mutatvány

De vajon a korai olvasási készség valóban számít hosszútávon? Vagy épp problémát jelent majd?
A most negyven éves Alex Curling kétévesen már tudott olvasni, és úgy véli, a túl korai olvasni tanítás valójában hátrányt jelentett számára. Alex emlékszik rá, milyen gyakran kellett szórakoztatnia anyja barátait azzal, hogy lexikonokból olvasott nekik négy évesen. Noha az iskolában mindig jó volt olvasásból – két óra alatt kiolvasott egy regényt és nyaralásra tizenöt könyvet vitt magával – az élet más területeink átlagos képességekkel rendelkezik. Noha újságíróként is dolgozott, Alex úgy érzi, a korai olvasás szociálisan hátrányt jelentett számára: “Anyám egész gyermekkoromban aggódott miattam, mert inkább olvastam ahelyett, hogy játszottam volna a többi gyerekkel. Mire kamaszkorba léptem, rendkívül nehezemre esett bárkivel is összebarátkoznom. Szégyelltem, hogy túl nagy a szókincsem, mert nagyon kilógtam a többiek közül, és inkább igyekeztem egyszerű szavakat használni. Nem hiszem, hogy jót tett a korai olvasás. Inkább abban hiszek, hogy a gyereket hagyni kell, hogy akkor tanuljon meg dolgokat, amikor magától készen áll rá.”

Dr. Amanda Gummer pszichológus szerint, ha egy gyerek túl korai életkorban kezd el olvasni, más készségei elmaradhatnak a fejlődésben. “Nem hiszem, hogy ezek a gyerekek, még ha ki is betűzik a szavakat, értik is, amit olvasnak, illetve össze tudják kapcsolni a fejükben a szó alakját az értelmével”, mondja a szakember, aki attól is tart, hogy ezek a kisgyerekek stresszt és frusztrációt élhetnek át, mivel ahelyett, hogy játékon keresztül tanulnának dolgokat a világról, olyasmire késztetik őket, amire valójában még nem érettek. A már említett Larry fiával kapcsolatban úgy véli, a gyermek egy szót sem ért abból, amit olvas, beszéde nem tiszta, fizikai fejlődése pedig látványosan le van maradva olvasástudománya mögött.

Bűtudatkompenzálás

David Elkind pszichológus, a Siettetett gyermek és a játék hatalma című könyv szerzője is aggódik, hogy a túl korai tanulás az alapvető fejlődési folyamat rovására megy, ami miatt a gyermeknek számtalan kudarca lesz később. “A mentális fejlődést nem lehet siettetni! Ez olyan, mintha egy nő kilenc hónap helyett inkább hat hónap alatt szeretné letudni a terhességet. A gyerekek biológiai lények, akik egy bizonyos sebességgel nőnek és fejlődnek. Időre van szükségük, hogy kialakuljanak alapvető készségeik. A hat-hét éves kor az, amikor a gyerekek már képesek szabálykövetésre, és ez az ideje az olvasástanulásnak is.”

“A szülőknek egyre kevesebb idejük jut a gyerekeikre, és a korai olvasástanítás arra jó csupán, hogy a szülőnek ne legyen akkora bűntudata, amiért nem töltenek annyi időt gyermekeikkel. Pedig ezt az időt inkább beszélgetésre és játékra kellene használni”, véli Elkind professzor. “Nagyon káros, ha egy szülő mindenáron arra törekszik, hogy az ő gyereke mindenkinél jobb legyen. Ez legfeljebb a szülő számára jelenthet elégtételt, a gyermek azonban megsínyli.”

Dana azonban mindezen érvek ellenére hajthatatlan: szerinte inkább túl keveset várunk el gyermekeinktől. “Mire John 18 éves lesz, a Yale-re, vagy az Oxfordra fog járni!”, állítja magabiztosan.