Pénzt vagy életet – Béranyaság Magyarországon

Sok országban létező alternatíva gyermektelen házaspárok számára a hazánkban illegális béranyaság. E főként morális hátterűnek sejtett téma azonban több ponton osztja meg a jogi szakma képviselőit is. Ha egy átlagos, valamilyen vagyontárgy kapcsán létrejött adásvételi szerződés is meg tudja kavarni a felek érzelmeit, mi van akkor, amikor a tét nem egy tárgy, hanem egy mindennél drágább élet?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. augusztus 07. szabo.daniel

Sok országban létező alternatíva gyermektelen házaspárok számára a hazánkban illegális béranyaság. E főként morális hátterűnek sejtett téma azonban több ponton osztja meg a jogi szakma képviselőit is. Ha egy átlagos, valamilyen vagyontárgy kapcsán létrejött adásvételi szerződés is meg tudja kavarni a felek érzelmeit, mi van akkor, amikor a tét nem egy tárgy, hanem egy mindennél drágább élet?


Amikor egy pár gyermeket tervez, általában úgy indul neki, hogy ez sima ügy lesz. Amikor aztán (hosszú és elkeserítő kudarcok után) végül belátják, hogy természetes úton nem válhatnak szülőkké, akkor szembesülnek csak azzal, milyen tárháza van hazánkban az ide vonatkozó megoldásoknak, az ún. asszisztált reprodukciós eljárásoknak. Attól függően, hogy a probléma hol található, át lehet esni különféle terápiákon, kezeléseken, melyek a termékenység fokozását hivatottak előidézni, konkrétan diagnosztizált helyzetekben (pl. valamelyik fél részérőli meddőség) képbe lép az inszemináció, vagy a lombikbébi-program, és ne feledkezzünk meg az örökbefogadás lehetőségéről sem.

Béranyaság itthon és máshol

A bérnyaság ténye, felmerülése és más országokban népszerűsége egy egész egyszerű tényen alapszik: ez a szintén asszisztált reprodukciós eljárás talán a legegyszerűbb és legbiztosabb módja a gyerekvállalásnak, hiszen egy egészséges és működő szervezet (a lehetőségek függvényében) természetes megtermékenyítéséről lévén szó, egy normális terhesség lefolyásáról beszélünk. A bökkenő „csak” ott van, hogy a születés után nem ilyen természetesen folyik tovább a dolog, hiszen a béranya átadja a gyermekét egy másik embernek. Rögtön begyűrűzik (jóllehet nem a születéskor keletkezik) egy másik vetület: az ellenérték, mely egy élő emberi lény esetében a legjobb érzésekkel is csak igen sarkítva meghatározható. Morális, erkölcsi értelemben tehát nagyon zűrős, nehezen tisztázható helyzettel állunk szemben, de épp ilyen bonyolult a béranyaság legalizálása jogi vonatkozásainak együttállása is. Ettől van, hogy liberálisabb, „megengedőbb” jogi rendszerek mellett van lehetőség a kiskapukra, így pl. a béranyaságra is, ám hazánkban ez messze nem így van.

Pénzt vagy életet

Ha egy életért pénzt akarnak adni, az elvetendő, rossz, hibás hozzáállás – vághatnák rá a témában még kevésbé jártasak is. A folyamatosan felmerülő törvényi kezdeményezések, melyek azonban dolgoznak a béranyaság legálissá tételében utóbb (bár ezt 2002-ben, még a törvényjavaslattá érés előtt elvetették) már affelé tartanak, hogy a pénz kérdését kiiktathassák a „rendszerből”, és egy egyszerű, kellően önfeláldozó közeli hozzátartozó is kihordhassa a gyermektelen pár számára a gyermeket.

A legnagyobb bizonytalanság a kérdésben, akár jogi, akár érzelmi hátteret vizsgálunk, az emberi tényező maga. Hiszen a magyar jogi szabályok szerint a gyermeket megszülő nő az anya, és egy anya nem kötelezhető arra, hogy örökbe adja a gyermekét, ezért mindennemű előzetes szóbeli vagy írásbeli megállapodás semmis, amint az újdonsült anya kimondja: „Mégsem.” Másik oldalról pedig: maguk a „megrendelők” sem kötelesek örökbe fogadni egy gyereket, így ha az pl. a szülés folytán megsérül és ezáltal maradandó rendellenességgel kell számolni, vagy bármi más okból meggondolták magukat, a fogadó szülők is elállhatnak az örökbefogadási szándéktól. Ilyenkor a béranyára (vagy az államra) tukmálni egy gyereket, vagy ellenkező esetben: ilyenkor megfosztani egy reménykedő párt kilenc hónap várakozásától, hatalmas teher és bosszúság is lehet.

Cikkünk következő része hamarosan…