Pesti srácok – az 1956-os forradalom gyermekei

A corvinisták több mint nyolcvan százaléka húsz éven aluli. Ezek a gyerekek harcolták ki a forradalom győzelmét, a nemzet hőseivé váltak – emlékezett vissza a Corvin köz főparancsnoka, Pongrátz Gergely. De vajon kik is voltak a pesti srácok? Cikkünkben az első szovjet tank likvidálásnak történetét és két kisebb történetet válogattunk össze.

A legtöbb pesti srác az erős nemzeti érzelméről már akkor is régóta híres Ferencvárosban harcolt, a Corvin közben, illetve a kerület többi ellenállócsoportjában. A Corvin-közben a szovjet 33. gépesített gárdahadosztályra mértek vereséget, 17 tankjukat lőtték ki egyetlen nap alatt.

Dr. Pestessy József orvos így emlékszik rájuk: „A Molotov-koktéltól sérült gyerekek gyakran tenyerükön égési sebekkel kerültek be a Kilián laktanya pincéjében működő segélyhelyre. A betegellátás után a pesti srácok nem várták meg a teljes gyógyulást, újra részt vettek az utcai harcokban mondván: “Tudunk már ezzel hajítani!”

Az első szovjet tank megsemmisítése

Arany Tibor 1933. február 18-án született Tiszaföldváron. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése a Laboratóriumi Felszerelések Gyárában érte, ahol hőmérőkészítőként dolgozott. Részt vett a forradalmi megmozdulásokban: a legendás „pesti srácok” soraiba tartozott – az ellenállás fő gócpontjában, a budapesti Corvin közben vett részt a szabadságharc letörésére bevonuló szovjet katonai alakulatok elleni harcban. Október 25-én beindult a munkahelyére, a Tűzoltó utcába, délelőtt 10 óra felé ért a Körút és az Üllői út sarkára. Az Üllői úton a Kálvin tér felé két T34-es orosz tank nagy sebességgel húzott el, majd a Kálvin téren megfordultak és az Üllői úton lépésben jöttek vissza a Kilián felé.

A Nagykörúton, jobb oldalon, a Boráros tér felé útépítési munkálatok folytak, ezért a makadám kövek fel voltak szedve, és félkör alakban lerakva úgy egy méternyi magasságban. A makadám barikád mögött bitumenes kockák voltak gúlába felrakva – Tibor egyik társával ezeket kezdte a tank hátsó forgó részére, a felmelegedett kerekek közé dobálni. A művelet nem volt egyszerű, ráadásul társa comblövést kapott, Tibor azonban gyorsan elkötötte nadrágszíjával a sérült lábat.

Mikor az első tank indulni akart hernyótalpa megcsúszott, Arany Tibor pedig még vagy tíz bitumenes kockát hajított a tankra, amelyik aztán füstölni kezdett és elakadt, a második tank pedig összes fegyveréből tüzelve elhagyta a Corvin környékét.

Az ott maradt tank legénysége lehet, hogy füstmérgezést kapott, vagy eszméletlenné vált rövid ideig, mert a tank alsó vészkijárata kinyílt, és fehér kapcaszerűséget a puska csövén próbált lengetni egy még harcképes katona. Ez a megadás jele volt. A csata szünetében a mentősök, „fehérsapkáék”, a sebesültet elvittek a Mária utcai kórházba. A tankról leszerelték a torony géppuskát, és bevitték a Kilián laktanyába. Több halottja és sebesültje volt az ütközetnek, ezért megvadult a tömeg és több molotovkoktélt dobott a megsemmisült tankra. Ez volt az első T34-es tank, amit Budapesten először megsemmisítettek.

* * *

Az alábbi visszaemlékezéseket Orbán Éva: Üzenet a barikádokról (FSP Literátor DTP Nyomda Kft., Budapest, 1993) című könyvéből válogattuk.

A november negyedike utáni harcokban sok, szinte még gyerekember harcolt. A magyar fiúk a híd tetején helyezkedtek el, onnan lőttek géppuskával az orosz járművekre. Persze reménytelenül. Az oroszok visszalőttek a hídra, de nem tudták őket eltalálni, mert a tetőn voltak. Nem tudom, volt-e sebesült közöttük.

De amikor elmentek a tenyészállat-telepre, ott az oroszok tizenhat fiatal gyereket lőttek agyon közülük. Teherautón hozták a tizenhat, gyalulatlan deszkából készült koporsót, négyesével egymáson keresztbe téve, így vitték ki a holtakat a temetőbe. Köztük volt egy hét év körüli fiúgyerek meg a testvére. Őket is az oroszok lőtték agyon. Ez a kisfiú most is előttem van. A bátyja géppisztolyos harcos volt, olyan tizenöt esztendős lehetett. A kicsi húzta utána a géppisztolytárat, ami vászontárban volt. A kicsi mindig futott a tárral a testvére után.

Ezek a gyerekek mind ilyen fiatalok voltak. Egyikük sem igen volt idősebb tizenöt évesnél. (Kiss Ferenc) 54. o.

 * * *

A Körúton lakott egy nyolc év körüli kislány, akit csak sírni láttunk. A derekára kis benzines üvegek voltak kötve. „Te miért mész a tankok elé?”- kérdeztük. Nem válaszolt. Mi nem tudtunk megállni, tovább sodort a tömeg meg a félelem. A kislány a tank alá bújt. Ez a kislány egy csomó ruszki tankot felrobbantott. A tankok egymást lobbantották be a benzintől. A kislány maga is a tankok alatt égett el, a benzines üvegekkel a derekán. Másnap tudtuk meg a lakóktól, hogy a kapualjban a gyerek szeme láttára géppisztolyozták le a szüleit. Az apját és az édesanyját siratta. Megbosszulta őket és utánuk ment. (Özv. M. Gáborné) 162. o.

 * * *

Szentkúti Ferenc „Hősköltemény egy pesti srácról” címmel írt verset.

Te napköziben nevelkedett apró kamasz,
Te, akinek élete mindössze
vagy tizenöt sivár tavasz,
Te, kibe már az ABC-vel tömték az ideológiát
A szovjet tankok vad tüzében
zengted a szabadság dalát.
Tankok acél záporában
Nem remegett gyenge kezed …
Bátran markoltad meg a géppisztolyt
És szórtad rájuk a tüzet.
Kicsiny szíved tán összerezzent,
de lábad bátran szaladt.
Kezedből nyugodt, biztos ívben
repült a benzines palack.