PIC: “Minél többet érez egy baba a szülőből, annál nagyobb esélyt kap”
Mikortól van esélye egy babának a túlélésre? Mire van ehhez szükség? És mit tehet az orvos, a szülő? A Semmelweis Egyetem Perinatológiai Intenzív Centrumában jártunk, és megnéztük mi történik azokkal a babákkal, akik jóval idő előtt jönnek a világra.
A Semmelweis Egyetem II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján az egyik folyosóról egy egészen sajátos világba jutunk. Ez a Perinatológiai Intenzív Centrum, ahová a legkisebb megszületett babák kerülnek. Annyira picik, hogy sokan közülük 500-600 grammosan látják meg a napvilágot. Egy 600 grammal született baba döbbenetesen aprócska, és ami hihetetlen: ezen az osztályon legnagyobb részük nem egyszerűen túlél, hanem egészséges lesz.
Az inkubátorok és a benne fekvő minibabák között kicsit kócos, nagyon energikus, farmeres, mosolygós férfi szaladgál. Az egyetlen, ami arra utal, kicsoda: a fehér klumpa és a rigorózus alaposság, ahogyan belépés előtt kezes mosott. Ő Dr. Kocsis István, osztályvezető egyetemi docens.
Arról beszélgettünk, hogyan érték el, hogy kiemelkedően jók az eredményeik, milyen varázslat képes egy megszületni készülő icipici babát akár még két hónapon át a méhen belül tartani, és hogyan lehetett három év alatt teljesen modernizálni egy rettenetesen leamortizált osztályt.
Alexis Frazier and her brother Eric were born four months premature Sept. 6. Aged 6 weeks and 2 days at the time of this photo, both babies are severely underweight and are constantly on ventilation. Born so early, they are both suffering from heart and lung problems and need surgery to help them on their long road to recovery. (U.S. Air Force photo by Karen Abeyasekere)
Nem egyszerűen a babák túlélésére játszanak
“Minden nap, amennyivel többet a babák az anyaméhben tudnak tölteni, három százalékkal növeli a szövődménymentes túlélési esélyeiket. Ha egy hetet nyerünk, az már 21 százalék. A perinatológia – vagyis az a határtudomány, ami a szülészet és az újszülöttellátás (neonatológia) között van – ezért csodálatos, mert azt teszi lehetővé, hogy eleve kevesebb baba szülessen meg, akinek még nem kéne. Ezért látod azt, hogy félig üres az osztály. Nekünk itt nem az a célunk hogy túléljenek, hanem az, hogy egészséges babákat adjunk haza.”
“Minden baba nyer a napokkal, hetekkel, ameddig ki tudjuk húzni. Nemrégiben volt egy babánk, a 22. héten folyt el a magzatvíz. Az édesanyának végül a 25. héten meg kellett szülnie, de addigra elértük azt, hogy nem volt szüksége gépi lélegeztetésre, egy pillanatra sem volt komoly életveszélyben, és nem volt agyvérzése. Néha akár két hónapot is meg lehet nyerni, akár elfolyt magzatvízzel is. De máskor két napnyi haladék – mely alatt a tüdőérlelő szteroidos kezelés hatása beérik – is rengeteget számít.” – fogalmazott Kocsis István.
“A mai eszközökkel, tudásunkkal az életképesség határa ma valahol a 23-24. hétnél húzódik, ez alatt valódi életminőség még nincs. A 27. hét után születettek 90 százaléka viszont már egészséges lesz. A célunk most az, hogy a 24-27 hétre születetteknek is meg tudjuk adni azt, hogy egészségesen nőhessenek fel.”
