Poszttraumás stressz zavart okozhat a korai vetélés
Egy terhesség elvesztése mindig traumatikus és szomorú esemény, valamiért a korai időszakban történő vetélés hatásait hajlamosak vagyunk alábecsülni. A korai vetélést ráadásul sok nő meg sem osztja másokkal, hiszen ilyenkor még a terhességet sem szokás világra kürtölni. Így előfordul, hogy a nő közvetlen környezetén, párján kívül mások nem is tudnak a megfogant babáról, sem a veszteségről.
Az első pár hétben még nem rugdal a baba, még nem tudjuk a nemét, még nem láttunk ultrahangon a kis lábujjacskáit – adódna a következtetés, hogy ilyenkor nem is annyira megrázó az elvesztése.
Csakhogy egy nemrég megjelent kutatás adatai szerint a korai vetélésen átesett nők egyharmadánál fennállnak a poszttraumás stressz zavar (PTSD) tünetei. Ez annyira sok, hogy a tanulmány szerzői szerint az összes, korai terhességet elveszítő nőt szűrni kellene poszttraumás stressz zavarra.
Poszttraumás stressz zavar, szorongás, depresszió
A kutatásba majdnem kétszáz nőt vontak be – ez nem számít soknak, ezért a kutatást majd nagyobb mintán is érdemes lesz megismételni. A résztvevőket a vetélést követően egy, három és kilenc hónappal is kikérdezték.
Egy hónappal a vetélés után a nők 28 százalékánál állt fenn poszttraumás stressz zavar (PTSD), 32 százalékuk közepes vagy súlyos szorongásos tüneteket mutatott, 16 százalékuk pedig depressziós volt. Három hónappal a vetélést követően egy kissé módosultak az arányok: többen szenvedtek poszttraumás stressz zavarban (38%), kicsit kevesebben szorongtak (20%) és kevesebben voltak depressziósak (5%).
A kontroll csoportban (akik nem vetéltek el) senki sem volt PTSD-s, és 10 százalékuk volt szorongó vagy depressziós (ez nagyjából megfelel a szorongás és a depresszió normál előfordulási arányának).
A poszttraumás stressz zavar nevű tünetegyüttes olyan esetekben lép fel, amikor életet vagy fizikai egészséget veszélyeztető helyzetet élünk át (békeidőben az autóbalesetek és a megerőszakolás a leggyakoribb okai, de háború, természeti katasztrófa is okozhatja). A túlélő az esemény után hetekkel vagy hónapokkal is küzdhet a tünetekkel: az esemény betolakodik a gondolatai közé, akarata ellenére sokszor eszébe jut, vele álmodik. Igyekszik kerülni az eseménnyel kapcsolatos, felzaklató emlékeket, helyszíneket, próbál nem gondolni rá, de hiába. Emellett a szorongás általános tünetei – álmatlanság, félelemérzés, ingerlékenység, szívdobogás, mellkasi szorítás – lehetnek jelen. A PTSD gyógyszerrel és/vagy pszichoterápiával jól kezelhető.
