Szabadulj ki az okostelefon fogságából!
Ha belemélyedünk az okostelefonba, nem tudunk közben jelen lenni a gyerek számára. A kommunikáció hiánya pedig nemcsak kellemetlen számára, de az idegrendszeri fejlődésnek sem kedvez.
Manapság sokkal aprólékosabban figyeljük, mindent megkap-e a gyermek, amire szüksége lehet. Korlátozzuk, mennyi cukrot ehet, igyekszünk minél több betegség ellen beoltatni, már csecsemőkorban hordjuk arra a foglalkozásra, amiben leginkább hiszünk a babaúszástól a ringatóig, és persze beszerezzük a legmegfelelőbb játékokat: ki a természetes anyagokból készült egyszerű játékot, ki a rafinált „fejlesztőjátékot” – ami szerintünk a legjobb. A legtöbb ezek közül rendben is van, már ha nem válunk mániákussá, de gyakran elfelejtjük a lényeget.
A lényegről, ami persze a gyerekkel való kapcsolat, sokszor sokféleképp írtunk már, most egy nemrég megjelent cikk nyomán beszéljünk arról, hogyan hat, hogy állandóan rá vagyunk cuppanva okostelefonjainkra. Vajon ott tud valaki lenni a gyerek számára, aki közben fél szemmel a legújabb üzeneteit figyeli? Lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem, csak félünk, hogy rég kicsúszott kezünkből a kontroll, és hogy már nem is tudnánk lemondani róla, még részlegesen sem. Pedig nem is olyan nehéz, csak néhány egyszerű elhatározás szükséges.
Csak rá figyelni, és tényleg figyelni
A healthychildren.org-on megjelent „Kisgyermekes szülők: tegyétek le az okostelefonotokat!” című cikk felhívja a figyelmet, hogy a gyerek agyának fejlődése az első három évben a legintenzívebb, és ahhoz, hogy ez rendben megtörténhessen, leginkább kommunikációra van szüksége. Tehát, amikor arról beszélünk, legyen jelen a szülő teljes figyelmével és érzelmileg is, akkor az nemcsak valami széplelkűsködés, hanem olyan feltétel, ami a gyerek társas és nyelvi fejlődéséhez elengedhetetlen.
Logopédusoktól hallottam, hogy megfigyelésük szerint manapság sokkal több a beszédhibás gyerek, és egyesek szerint ez azért van, mert egyszerűen nem hallanak elegendő élő beszédet. A TV-ből nem ugyanaz a hang jön, még ha felnőttként nem is tűnik fel a különbség, a kortárs kisgyerekek még szintén hibásan beszélnek. Ha ebbe belegondolunk, riasztó, hogy nem beszélgetünk annyit a gyerekkel, nem olvasunk annyi mesét, hogy ő maga is meg tudjon tanulni rendesen beszélni.
