Szemétlesen

A szelektív hulladékgyűjtés felülről irányított rendszere az elmúlt másfél évtizedben jelent meg, elsősorban a fejlettebb országok környezetvédelmi politikájában. Mára az összhulladéknak körülbelül a 15-20 százalékát gyűjtik szelektíven szerte a világon. Országonként természetesen hatalmasak lehetnek az eltérések: van, ahol egyáltalán nem megoldott a szelekció, míg például Kanadában minden egyes állampolgár saját, névre szóló szelektív szemétgyűjtő tárolókkal rendelkezik. Összeállításunkban egy világkörüli szemétszemlélő körútra invitálunk titeket!

SPANYOLORSZÁG

Spanyolország egy nyolcéves projekt, a Szemétmegelőző Terv keretében szeretné csökkenteni legalább 10 százalékkal a keletkező szemét mennyiségét. Barcelona elöljár példamutatás terén: számtalan új szelektív hulladékgyűjtőt telepít a szerves hulladéknak, az üvegnek, a papírnak. 2011-ben Barcelonában a szemét 37,9 százalékát gyűjtötték szelektíven.

BRAZÍLIA

A  brazil Londrina városában már 1996 óta létezik szelektív hulladékgyűjtés, A Londrina Szelektív Hulladékkezelő Program, avagy az Újrahasznosított életek-project. Korábban a szemetet a házak elé kihelyezett kukákból szállították el a kukásautók, de így csak tízezer ház hulladékát tudták elvinni a 150 ezer helyett. Az Újrahasznosított életek-program során a város korábbi szemétszedőit irányították át a szelektív hulladékgyűjtési programba, ami által elérték, hogy ötvenezer háztartás szemétje kerüljön jó helyre.

NÉMETORSZÁG

A németek renkdívül kényesek a közterületeikre, és igen környezettudatosak is. Náluk párhuzamosan kétfajta szemétgyűjtés zajlik: a lakossági szelektív és a betétdíjas, ami azt jelenti, hogy minden egyes műanyag üveges innivalóért plusz pénzt kell fizetni, viszont a végén vissza  lehet váltani a palackokat. A németek négy kukát használnak a szelektív gyűjtésre. A zöld színű a papíré, a sárga az újrahasznosíthatóé (pl. üveg, műanyag, könnyűfém), a barna a komposztálhatóé, a fekete pedig az “egyéb” kategória, ide mehet minden olyasmi, mint a pelenka, a cigarettacsikk, a rongyok, a koszos zsebkendők. Külön konténerek vannak még a ruhák számára, a veszélyes hulladékot pedig hulladékudvarokban gyűjtik.

AUSZTRIA

Ausztria még többfelé szelektál, mint a németek. Ők megkülönböztetnek fehér üveget, színes üveget, műanyagot, fémet, papírt, komposztálható szemetet és van még az “egyéb” háztartási hulladék-kategória. Külön szabály vonatkozik arra is, hogy az üvegeket kizárólag reggel 6 és este 10 között szabad kidobni, hogy a csörömpölés ne zavarja a környéken lakókat.

BELGIUM

Belgiumban kombinálták a konténereket a zsákokkal. A belgák is hétfelé szelektálnak, csakúgy, mint az osztrákok, viszont – ellentétben a németekkel – PET-palackokat nem lehet visszaváltani.  Konténerbe gyűjtik a fehér és a színes üvegeket, a papírt és a ruhaneműket, zacskóba a komposztálható szemetet, a higiéniai hulladékok és a műanyag flakonokat, papírdobozos innivalókat. Jó ötlet, hogy aki nem szelektál, az komoly összeget fizet, így mindenki automatikusan szétválogatva dobja ki a keletkező hulladékot.

JAPÁN

Japánban olyan bonyolult a rendszer, hogy ember legyen a talpán, aki nem véti el a szelekcióra vonatkozó követelményeket. Vannak olyan települések, ahol huszonnégy (!) különböző tárolóba kerül a szemét, de meg is van az eredménye: a japánoknál mindössze 2,5 százaléknyi az a hulladék,  ami nincs szelektíven gyűjtve és hulladéklerakóba kerül, míg pl. Magyarországon ez az arány 70 százalék körül jár. Ez még csak hagyján, viszont év elején minden egyes lakással rendelkező család megkapja az államtól éves szelektív hulladékgyűjtő csomagját, ami végtelen mennyiségű, színű és méretű zacskót és matricát foglal magában. Azon túl, hogy nem szabad elrontani, melyik zsákba mi kerül és pontosan hány matricát kell ráragasztani a zacskókra, kizárólag reggel öt és nyolc óra között szabad kitenni a ház elé őket, ráadásul, ha nem megfelelően van egy zsák felcímkézve, a kukások egyszerűen nem viszik el. Az újrahasznosítható szemetet is külön kell gyűjteni, méghozzá 12 különböző zsákba, és nem is akárhogyan, mivel pl. az innivalós dobozokat felvágva, kimosva, összekötözve lehet csak bezacskózni, a kertben az ágakat bizonyos hosszúságúra kell feldarabolni, a leveleket letisztogatni, és az sem mindegy, hogy hány kilós egy-egy ilyen zsák.

ANGLIA

Angliában van egy kisváros, ami példával járt elöl a szelektív hulladékgyűjtésben. Rushcliffe vezetése mindössze három év alatt a teljes lakosságát, azaz 16000 háztartást vont be a programba, amelynek lényege, hogy A-héten a szerves hulladékot, a papírt, az üveget és a fémet szállítják el, B-héten pedig a vegyes szemetet, amit nem szelektálnak. Ezen kívül a városban 72 kis szemétgyűjtő pontot helyeztek el, ahová a további szempontok szerint szétválogatott, újrafelhasználható hulladékot lehet elvinni.

GÖRÖGORSZÁG


Görögországban sajnos gyakorlatilag nincs szelektív hulladékgyűjtés, és a “hagyományos” szeméttárolással is hadilábon állnak. Van, aki Európa legszemetesebbjének tartja az országot. Úgy tűnik, ki hol gondolja, ott dobja el, vagy ki a hulladékot, legyen az erdő, mező, vagy tenger.

SVÉDORSZÁG

Svédország eközben éppen a görögök ellentéte, olyannyira, hogy mivel nekik nincs elég szemetük, mert mindent újrahasznosítanak, kénytelenek importálni a hulladékot, hogy üzemeltetni tudják hőerőműveiket! Náluk ugyanis összesen négy, azaz négy százaléknyi az a szemétmennyiség, ami a szemétlerakókba kerül. Minden mást újrahasználnak, leginkább energiaelőállításra: elégetik a szemetet és az így keletkező energiával fűtenek rengeteg lakást. Ami a szelektív gyűjtést illeti, a svédek ezen a területen is elképesztően hatékonyak: szinte mindent sikerül újrahasznosítanuk, ráadásul náluk visszaváltják a sörösdobozokat, a PET-palackokat és az üdítős dobozokat is. Külön konténer várja a papírt, a kartontdobozt, a lámpákat, az elemeket, összesen tízféle kukában.

OLASZORSZÁG

Olaszországban régiótól és környezettudatosságtól függően 20-40 százalékban válogatják szét a szemetet. Nápoly például kifejezetten le van maradva, az utcán halmokban áll a szemét, szelekció alig-alig van. Próbálkoznak már azzal is, hogy otthon mindenki eleve külön tárolja a különböző típusú hulladékot, a kezdeményezés azonban egyelőre nagyon gyerekcipőben jár még. Rómában mindössze két éve vezették be a szelektív gyűjtést.

GUATEMALA

Guatemala a többi latin-amerikai országhoz hasonlóan rendkívül elmaradott szemétgazdálkodás terén. Mivel a szállítás és feldolgozás alapjai sincsenek meg, szelektív hulladékkezelésről egyáltalán nem beszélhetünk.  Az utcákat elborítja a szemét, a városok külterületén pedig hatalmas falak képződnek szemétből. A szegénység kreatívvá tesz: sok nyomornegyed-béli ház építőanyaga maga a hulladék.

AUSZTRÁLIA

Ausztráliában a legtöbb háztartásban szelektíven gyűjtik a szemetet (fehér és színes üveg, műanyag, fém, papír, szerves hulladék), és nagyon magas (80 százalék) az újrahasznosítható dolgok aránya szemben a kommunális hulladékkal.

ÚJ-ZÉLAND


A végére hagytuk Új-Zélandot, ami egy évtizeddel ezelőtt indította el a Zerowaste (Nulla hulladék) elnevezésű kampányát. Példaértékű kezdeményezésről van szó, ami ráadásul alulról és nem állami irányítással kezdődött el és vált sikeressé az egész országban. A kukásautók háztartásonként gyűjtik a szelektíven bezsákolt szemetet. Kisebbre cserélték a szemeteszsákokat és a kukákat, hogy valóban csak az kerüljön a “nagy” kukába, amit tényleg nem lehet szelektálni. Az eredmény ugyan még nem nulla hulladék, de ha így folytatják, megmutathatják a világnak, hogy van esély ebben a rettenetes szeméttermelő világban az újrakezdésre.

Ráadásnak íme egy link, ahol a hulladék kreatív felhasználásáról tájékozódhattok