Szeretem a visszaverődő színes fények hangulatát – Interjú Agócs Írisszel

Agócs Írisz illusztrátort a Maszat- és Tandori-rajongók már nagyon jól ismerik. Mostanában a medvék világában is elmerült. Már akkor felfigyeltem rá, mikor még nem voltam édesanya, azóta pedig egyre több munkájával találkozom. Maszat alakja, a Cipelő cicák, vagy éppen a nemrég megjelent mackósorozat hangulata a szülők számára különösen kedvesek. Stílusa, figurái, sajátos világa összetéveszthetetlen. A jó egyensúlyról, a rajzok világáról, a Budapesttől távoli létről és a karácsonyról is kérdeztem Íriszt.

Korábban ezeket a sorokat olvastam Agócs Írisztől: „Ha a Föld egy olyan karácsonyi hópelyhes üveggömb lenne, akkor biztos, hogy már nagyon meg kellene rázni, hogy az ember-hópelyhek kicsit egyenletesebben hulljanak vissza.”

Milyen gondolatok jutnak eszedbe a karácsonyról?

Leginkább a karácsonyfagömbökről visszaverődő színes fények. Azt hiszem, ezt szeretem a legjobban a karácsonyban, és persze mindez a halászlé és fenyőillat speciális bajai keverékében úszva. Esetleg még a zselés szaloncukrot is meg kell említenem. (mosolyog)

Hogyan szoktad eltölteni az ünnepeket?

A bajai halászlé a legbiztosabb pont. Most épp újratanulom az ünneplést. Szeretném valahogy megtapasztalni, hogy pontosan mit is jelent ünnepelni. Gyerekkorom óta folyamatosan el voltam ezzel kapcsolatban kényeztetve, mert nagyon szép és nagy ünnepeket szervezett a családom.  Aztán rájöttem, hogy én nagyon rossz vagyok ünneplésben, így a családom türelmes támogatásával, most épp leépítek mindent, hogy megérezzem, hogy mik a legőszintébb és kihagyhatatlan elemei. Tavaly Londonban ünnepeltem a karácsonyt, idén itthon fogom, de még pontosan nem tudom a menetrendjét.

Melyek azok a könyvek, dalok, alkotások, melyek számodra a karácsonnyal kapcsolatosak?

Korábban az unokabátyám gitározott nekünk, és vele a klasszikus karácsonyi dalokat, mennyből az angyalt, csordapásztorokat énekeltük, ez egy felejthetetlen karácsonyi élményem. Aztán három kazetta, illetve bakelit lemez kötődött a karácsonyhoz, a Kaláka Szabad-e bejönni ide betlehemmel? Valamint a Kormorán együttes karácsonyi albuma is közel áll hozzám, és van még egy lemez, amin a sokáig a kedvencem, egy „A karácsonyeste jöjj el már”- kezdetű dal volt. Könyvből talán Andersen karácsonyi meséje, ami kisiskolás koromban rettentően felbosszantott, és egy szép új füzetbe, amibe aztán több minden talán nem is került, írtam egy javított változatott, ahol nem vágják ki a karácsonyfát, hanem az emberek mennek az erdőbe a fához, ott díszítik fel, aztán, amikor ők lelépnek, előbújnak az állatok, és ők is ünnepelnek egy jót. Ami pedig ugyancsak kedvem szegte, de elengedhetetlen része volt a karácsony előestéjének, hogy a televízióban sosem felejtették el leadni a Boldog Herceget, ugyancsak Andersentől. Ez mindig rettenetesen elszomorított.

Idén mit fogsz hallgatni?

Idén, azt hiszem, Szalóki Ági legfrissebb karácsonyi albumát szeretném alaposan megismerni, és beépíteni az új rendszerembe.

Nagy változás történt az életedben idén. Egy dél-magyarországi tanyára költöztél a tizenkettedik kerületből. Most már a „mező-fű-fa háromszögében” élsz. Ritkán utazol fel Budapestre?

Alaphelyzetben két-háromhetente, de most karácsony előtt sajnos sokat kell utaznunk, mert még sok szálon kötődünk. A WAMP nevű művészeti vásár kezét még nem engedtük el, így minden vasárnapot ott töltünk, de ami jó ebben, hogy szeretek személyesen találkozni azokkal az emberekkel, akik hazaviszik a munkáimat, a könyveket. Minden induláskor megszakad a szívem, hogy itt kell hagynom ezt a helyet. Most mindent hó lep, van egy jó fej kutyánk, akivel hatalmasakat lehet sétálni a havas erdőben, és szívesen „molyolgatnék” itthon mézeskalács-sütögetéssel. Sajnos ez még várat magára.

Mennyiben más a munkát tekintve az új élettér, az új napi ritmus?

Budapesten hosszas folyamat által alakítottam ki, hogy attól függetlenül, hogy otthon dolgozom, szigorúan tartsak egy 9-től 5-ig munkaidőt. Itt most ez teljesen felborult, mert napközben érdemes néhány órát kint tölteni, és inkább este dolgozni. Jó, hogy időről időre az ember teljesen lebonthatja a rutinná vált szokásait, és újra elemenként felépíthet egy új rendszert.