Szokott mosogatni? Legyen büszke rá!

A férfiak többet dolgoznak, mint a nők, éppen ezért jobban is keresnek náluk és hasznosabb tagjai a társadalomnak. Ez derül ki a legelterjedtebb gazdasági mutatókból. A valóság azonban teljesen más. A házimunkát végző nők sokkal többet dolgoznak, mint a férfiak, és rengeteg kiadást megspórolnak családjuknak. Ezért ráadásul sem pénzt, sem elismerést nem kapnak. Mennyit tesz hozzá egy ország gazdagságához a házimunka?

A nők házimunkája adja az OECD országok GDP-jének 30-40 százalékát – ez a hangzatos mondat volt az egyik legfontosabb üzenete annak a múlt heti hódmezővásárhelyi konferenciának, amely a látható és láthatatlan munkával foglalkozott. Időről időre felbukkan az a felvetés, hogy ha a házimunkát is beszámítanák a GDP-be (vagy legalább számításba vennék egy ország gazdasági teljesítményének megítélésekor), akkor nemcsak azoknak a nőknek és férfiaknak az önbecsülése nőne, akik a háztartással és a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat elvégzik, hanem pontosabb képet adna a bruttó hazai termékről és a gazdaság állapotáról is.

A GDP-számítások egy adott társadalom teljes munkamennyiségének csak egy részét képesek kimutatni, vagyis a házimunka – bérmennyire elengedhetetlen is a háztartások működéséhez, egyszerűen nem jelenik meg (a GDP ugyanis azokkal a tételekkel számol csak leginkább, amelyek piaci körülmények között is megjelennek, azaz leegyszerűsítve, van pénzben kifejezhető értékük). A helyzet fonákságát jól mutatja az a jelenség, amelyre a Tárki egyik tanulmánya is hivatkozott: ha a házimunkák egy részét, például a varrást, a mosást vagy éppen a takarítást senki nem csinálja meg otthon, akkor is kénytelenek lennénk elvégeztetni, csak épp fizetni kellene érte. Amíg a háztartásban maradnak ezek a munkák, addig nem veszünk róluk tudomást, amint kikerülnek onnan, máris beleszámítanak a nemzeti jövedelembe.

Nem valamilyen elvont, elméleti problémáról van szó. Mivel a GDP a legáltalánosabban használt mutatószám egy ország gazdasági fejlettségének mérésére, sok minden befolyásolja, hogy mi tartozik ide, és mi nem. Hajlamosak vagyunk például 8 órás áldozatos tevékenységnek tekinteni bármilyen teljes állásban végzett munkát akkor is, ha sok a holtidő egy nap, a házimunkát pedig teljesen természetesen vesszük, annak ellenére, hogy akár 3-4 órát is kell otthon dolgozni, hogy rend és tisztaság legyen, legyen mit enni. Aki elveszíti bejelentett állását, azt az állam segélyekkel támogatja, de azt semmilyen módon nem jutalmazza, hogy például egy anya napi 5-6 órát dolgozik azon, hogy a gyerekei jól tanuljanak, eleget egyenek.