Sztálin legkisebb ellenségei – 1. rész
A sztálini érát a szélsőséges terror és elnyomás, az állandó rettegés, a száműzetés, a börtönbüntetés és a kivégzések jellemezték. A félelem kora a legkisebbeket is súlyosan érintette, hiszen ők is állandóan szorongtak attól, mikor jön el a nap, amikor az ő szüleik is „eltűnnek”, hogy aztán soha többé ne kerüljenek elő.
Sok gyerek a szüleivel együtt került a Gulag táboraiba, másokat az ország távoli vidékeire telepítettek, ismét mások pedig szovjet árvaházakban tengették életüket. A gyerekekre éppúgy rásütötték a „nép ellensége” címkét, mint szüleikre, így segítségre senkitől, gyakran még megmaradt családtagjaiktól sem számíthattak. Tökéletesen magukra maradtak, a társadalom szélére sodródtak és az utcán voltak kénytelenek megpróbálni túlélni a túlélhetetlent…
Köszönjük a boldog gyermekkort, Sztálin Elvtárs!
A sztálini propaganda rendkívül nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy a szovjet gyermekek életét pozitívnak láttassa. A gyerekeket úgy mutatták be, mint a jövő hűséges szocialistáit, Sztálint pedig úgy ábrázolták, mint egy apát, aki a következő nemzedéket neveli fel.
Úton-útfélen láthatóak voltak azok a plakátok, amelyeken gyerekek dicsőítették „Sztálin Apánkat” a következő jelmondattal: „Köszönet, kedves Sztálin Elvtárs, a boldog gyermekkorért!”
A propaganda igyekezett úgy beállítani az életet a Szovjetunióban, mintha az maga lenne a földi paradicsom. Az egyik leghíresebb fotó, amely az Izvestia folyóirat egyik 1936-os címlapján jelent meg, jól a Kisgyermekek barátja felirattal Sztálint ábrázolja, amint egy mosolygó kislányt tart a karjaiban. A mosoly mögött azonban sötét titkok lappangtak: a kislányt Gelya Markizovának hívták, akinek édesanyját rejtélyes módon megölték, miután édesapját, Ardant lelőtték, mert állítólag puccsot szervezett Sztálin megbuktatására. Természetesen minderről csak suttogtak az emberek… végülis minden gyermek boldog volt a Szovjetunióban…
Gyerekek a Gulagon
A sztálini terrornak és elnyomásnak következében sokszázezer szülőt tartóztattak le és küldtek a Gulagra. A 2213-as szabály szerint a két évnél kisebb gyerekeket nem volt szabad elválasztani az anyjuktól, így a sok kisgyerek bekerült a Gulag bölcsődéibe. Sok nő várandósan került a Gulagra, mások a táborokban lettek terhesek. A gyerekek számára a táborok épp olyan rettenetesek voltak, mint a felnőtteknek. Az extrém időjárás, a rettenetes mocsok, az élelem minősíthetetlen volta, a vitamin- és gyógyszerhiány, az orvosi ellátás súlyos hiányosságai elképesztően sok kisgyermek halálát okozták, azok esetében pedig, akik túlélték Sztálin poklát, örök életre megnyomorodtak mind fizikailag, mind lelkileg.
1935-től a Büntető Törvénykönyv 12. cikkelye kimondta, hogy
12 évnél idősebb gyerekeket felnőttként lehet elítélni és büntetni. Ez a törvény nagyjából úgy kezelte a gyerekeket, hogy mivel szüleikről kiderült, hogy a rendszer ellenségei, az alma pedig nem esik messze a fájától, jobb, ha megelőzésképpen a gyerekek is mennek a Gulagra.
Sok gyerek, aki az utcán volt kénytelen tengetni életét, lopásért, betörésért került valamelyik táborba, ahol összezárták őket a legsúlyosabb felnőtt férfi bűnözőkkel, akik brutálisan bántak velük és gyakran szexuális eszköznek tekintették őket, prostitúcióra kényszerítve a gyerekeket.
A következő részben a száműzetésbe került gyerekekről, valamint Sztálin árvaházairól írunk.
Forrás: https://thevieweast.wordpress.com/2012/06/21/the-littlest-enemies-children-of-the-stalinist-era/
