A szüleim már nem szeretik egymást? – Válás alulnézetből
Ha a szülővé válás a felnőtté érés kezdete, a válás egy utolsó próbatétel arra, hogy felnőtté érjünk. A döntés, hogy elváltok, még nem szünteti meg automatikusan a köztetek lévő kommunikációs problémákat. Sőt, minden eddiginél ügyesebben kell egymással együttműködnötök.
A gyerekek képesek megküzdeni azzal, hogy a szüleik már nincsenek együtt. Képesek megszeretni, elfogadni az új élethelyzetet, az új partnereket, kistestvéreket. Amivel nem tudnak megküzdeni, az nem a válás ténye, hanem az, ahogyan a szülők azt végrehajtják. A seb maradéktalanul begyógyul, ha hagyjuk, és nem tépjük fel újra és újra a marakodásunkkal.
A válás nagyon nagy fokú ÉRZELMI ÉRETTSÉGET kíván mindkét részről. Ez az, ami sajnos sokszor hiányzik, és ez az, ami a gyerekekre kockázatot jelent. Amikor a szülők nem elég érettek a váláshoz. A sérüléseket az egymással harcoló, egymásra mutogató, a gyereket egymás ellen felhasználó szülők okozzák. Akik képtelenek túllépni saját sérelmeiken a gyerek érdekében.
Kockázati pontok és megoldások válás során:
- Hiányosságok, vagy inkongruencia a kapott információban.
Mielőtt elmondjátok a gyerekeknek a döntéseteket, állapodjatok meg abban, hogy mit fogtok mondani. A közös álláspont sok kockázati tényezőt azonnal kizár. Ha nem egyezik az, amit apa és anya mondott, máris lehet találgatni, az egyiknek hinni, fantáziálni a hiányzó részeket kiegészíteni olyan tartalmakkal, amelyek majd csak a pszichológusnál derülnek ki 20 év múlva, hipnózisban. - Én vagyok a hibás?
A legfontosabb, hogy ez a ti döntésetek, a gyereknek ehhez semmi köze. Őt ugyanúgy szeretitek, s mint család nem szűntök meg létezni, hiszen továbbra is együttműködtök, mint szülők. Ezt mondjátok el, nagyon sokszor. A gyerekek hajlamosak bűntudatot érezni a szülők válása miatt. Ha világos a számukra, hogy ez a felnőttek tőle független döntése, és senki sem hibás, megúszhatjuk a felesleges önmarcangolást.
