Szülés és születés a II. Ártó-Védő konferencián

A hagyományteremtő szándékú konferenciát a Semmelweis Egyetem három szervezeti egysége – az Egészségtudományi Kar (ETK) Társadalomtudományi Tanszéke, az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) Magatartástudományi Intézete és az Egészségügyi Közszolgálati Kar (EKK) Mentálhigiéné Intézete – közösen szervezte. A megnyitón a három intézmény képviselői mondtak köszöntőt, majd 33 szekcióelőadással folytatódott a program.

Az ETK nevében Dr. Vingender István oktatási dékánhelyettes szólt a résztvevőkhöz, elmondta, nagy öröm és megtiszteltetés a kar számára, hogy otthont adhat a konferenciának, ami egyfajta missziót is betölt az egyetem életében. Kiemelte, a társadalomtudományoknak helyük van az orvos- és egészségtudományok között, sajátos szervező, integráló szerepet játszva. Szólt róla, hogy az eredendően szociológiai indíttatású konferencia kibővült, számos társszakma csatlakozott az előadókhoz. Utalt rá, hogy Fukuyama amerikai filozófus szerint a mai társadalmak szétbomlásának egyik oka a szülésekhez, születésekhez kapcsolódó családi, társadalmi kérdések szétzilálódása. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a konferencia végén ezekre a kérdésekre is megoldást találnak.

A Mentálhigiéné Intézet igazgatója, Dr. Pethesné Dávid Beáta hangsúlyozta, a konferencia egyik fő célja megmutatni a társadalomtudományok jelentőségét. Mint fogalmazott, hosszú távon is fontos, hogy a társadalomtudomány az egyetemen a megfelelő helyre kerüljön. Szólt róla, hogy a rendezvénynek nevet adó, 1989-ben megjelent könyv, az Ártó-védő társadalom szerzője, Dr. Losonczi Ágnes, a konferencia fővédnöke idén 90 éves.

A Magatartástudományi Intézet nevében Dr. Susánszky Éva köszöntötte a résztvevőket. Mint arról az egyetemi docens beszámolt, a tavalyi konferencia nagyon sikeres volt, a legjobb előadásokból összeállítottak egy tematikus kötetet, ami a napokban fog megjelenni. Hozzátette, az idei konferenciából is terveznek hasonló kiadványt. Felidézte, az előző évi rendezvény hívószava a jövő orvoslása volt, a mostani pedig a jövő társadalmáról szól – mondta.

Az Ártó-Védő Társadalom Konferencia célja fórumot és szakmai közösséget teremteni az egészség és társadalom kapcsolódásaival foglalkozó kutatók és kutatások számára, valamint a legújabb egészségszociológiai, orvosi szociológiai vizsgálati eredmények és módszerek bemutatása, az egészség szociális, mentális és lelki dimenziójának hangsúlyozása, az egészségügyi szakemberek képzésével kapcsolatos oktatási tapasztalatok megosztása, szakmai, kutatási együttműködések kialakítása.

A rendezvényen 3 plenáris és 33 szekcióelőadáson vehetnek részt az érdeklődők. A konferencia fő témája a szülés-születés, de szó esik még a többi között a párválasztásról, gyermekvállalásról és az egyszülős családokról is.

A konferencián elhangzott előadásokból adunk rövid ízelítőt:

Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutatóintézet: ÁTALAKULÓ GYERMEKVÁLLALÁSI MINTÁK MAGYARORSZÁGON ÉS A KOHORSZ ’18 VIZSGÁLAT ÁLTAL NYÚJTOTT LEHETŐSÉGEK

Az előadás első részében demográfus nézőpontból röviden bemutatott néhány olyan fontosabb trendet, amelyek a magyarországi gyermekvállalási magatartás átalakulását jellemzik, illetve amelyek illusztrálhatják ezt az átalakulást. Kitért több olyan fontos, egyre inkább előtérbe kerülő kérdéskörre, szüléssel, születéssel kapcsolatos társadalmi jelenségre (mozaikcsaládok, házasságon kívüli gyermekvállalás, kései első gyermek stb.), amelyekről jelenleg hiányos az empirikus tudásunk. Ezt követően bemutatta a Népességtudományi Kutatóintézetben jelenleg is zajló Kohorsz 18 vizsgálatot, mint egy olyan nagymintás empirikus társadalomtudományi adatfelvételt, amely képes lehet választ adni ezekre a kérdésekre. Bár a kutatás terepmunkája még zajlik, de néhány előzetes eredmény felvillantásával lehetőség nyílik érzékeltetni a kutatási program és adatgyűjtés jelentőségét a gyermekvállalás, szülés, születés körülményeinek jobb megismerésében.

Nádor Csaba Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Honvédkórház PIC: FEJLŐDÉST TÁMOGATÓ GONDOSKODÁS ÉS EGYÉNRE SZABOTT, KAPCSOLATORIENTÁLT ELLÁTÁS A PIC-BEN

A peri- és neonatológiában az elmúlt évtizedekben komoly fejlődést figyelhettünk meg. 20 évvel ezelőtt még a 28 hétre született csecsemők túlélése is kérdéses volt, ma hazánkban az 1.500 gramm alattiak több mint 85-90%-a, a 24 hétre született újszülöttek közel 50%-a életben marad. A 25-28. terhességi hétre születettek 15%-a, a 25 hét alatti koraszülöttek mintegy 25-30%-a azonban súlyos rendellenességgel él túl. A perinatológiai szakma a „minőségi túlélésre” törekszik még egy 500 grammal született extrém kissúlyú újszülött esetén is. E cél eléréséhez nem elég drága műszereket és bizonyítékokon alapuló gyógyszerelést alkalmazni. Más jellegű tudásra is szükség van. Meg kell ismernünk a „méhen kívüli magzatok” korai neurológiai, érzékszervi és viselkedési fejlődését és a mesterséges környezet (PIC/NIC) hatásait ezekre a folyamatokra. A családok bevonása ebbe a változásba esszenciális, hiszen a koraszülött és szülei egészségesen formálódó kapcsolata segíti elő a koraszülöttek hosszú távon is jól funkcionáló és megfelelően adaptálódó fejlődését.

A fejlődést támogató gondoskodás (FTG) tudományát a Perinatális Intenzív Centrumokban (PIC) először a 80-as években írták le az USA-ban. Heidelise Als, bostoni pszichológus, a Harvard Egyetem professzora nevéhez fűződik a NIDCAP (Newborn Individualized Developmental Care and Assessment Program) módszer kidolgozása. Ez az ellátási forma az összes PIC-ben ápolt koraszülöttet egy speciális individuumnak tekinti, akinek arra van szüksége, hogy az ellátást és az ellátási környezetet az ő egyedi igényeihez adaptálják. A Honvédkórház PIC-ben 8 éve zajló változásokon keresztül mutatta be az átmenetet a paternalista, betegségközpontú orvoslásból a családokat integráló ellátás kialakításába.

Varga Katalin Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Affektív Pszichológia Tanszék: A SZÜLÉSZETI RUTINBEAVATKOZÁSOK KÁROS TÁVOLHATÁSAI: A TÁRSADALOM FELELŐSSÉGE A SZÜLÉSZÜLETÉS MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁBAN

Az előadás összefoglalót adott az utóbbi időben nagy lendülettel kutatott centrális oxitocin rendszer működésének zavarával társuló távolhatásokról. Néhány olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy milyen káros hatása lehet a modern szülészeteken rutinszerűen alkalmazott eljárásoknak az anyára, a csecsemőre, illetve kettejük kapcsolatára. Varga Katalin főképp az epidurális anesztéziával, a szintetikus oxitocinnal és a császármetszéssel kapcsolatos szakirodalmi adatokat összegezte. Az összefüggéseket a centrális oxitocin rendszer eddig feltárt funkciói keretében értelmezhetjük, hangsúlyozva e rendszer szerepét a szociális affiliációban. Az előadó javaslatokat fogalmazott meg, mit kellene tenni a jelenlegi irány módosítására.