Szülés utáni “segítő kéz” a komatál
Amikor sorra születtek gyermekeink, akkor találkoztam először a fogalommal: komatál. Egy anyának sem kell bemutatnom, elmagyaráznom a szülés utáni napok, hetek bizonytalanságát, fáradtságát, a szülővé válás lépcsőfokait, és itt az első gyermekét szülő nők és a második, harmadik vagy sokadik gyermeküket szülők sem kivételek.
Egyszóval gyermekeink világra jöttét követően, elkezdtek sorjázni nap, mint nap a finom ételek. Barátaink, ismerőseink beosztották, hogy melyik nap, ki tud segíteni egy-egy ebéd, finomság elkészítésével.
Nekem, friss anyaként óriási segítséget jelentett ez a fajta támogatás. Mert az ember persze azt mondja: megoldom, gyorsan összeütök valamit, ne fáradjatok. Legalábbis én ebbe a kategóriába tartozom. De szívemre teszem a kezem, és elmondhatom, nekem eszembe sem jutott volna, hogy mekkora nagy könnyebbség, hogy nem kellett a napi betevővel foglalkozni.
„Ez a szokás még a 80-as években is elmaradhatatlan jele volt a közösségi összetartásnak, az egymásra figyelésnek. A szoptató anyáról való gondoskodással azt biztosították, hogy az anya minél hamarabb megerősödjék a szülés után, és bőséggel tudjon szoptatni. A komatál a lehetőségekhez mérten gazdag, tartalmas ebéd és bor volt, vidékenként változóan kettő-kilenc napig a szülés után. A komatál fogásainak száma mindig páratlan volt. A komatálat az illendőség szerint az kóstolta meg először, aki vitte, és őelőtte ette meg az anya és a családja. A tál vivője a szokás szerint erőt, egészséget, bő tejet kívánt az anyának, kikérdezte, hogy ment a szülés, és ellátta jó tanácsokkal.”
A komatál lényege, hogy finom, tápláló, ételeket pl.: húsleves, gulyás, pörkölt, lángos stb., lekvárokat, tojást, kenyeret, bort vagy más italt tartalmazó tálat, kosárkát vittek ajándékba, hogy a friss anyuka kellően ki tudja pihenni magát. 
Az ellátás mellett ne kelljen főznie a családra, laktató és bőséges ételekkel, italokkal legyen ellátva, így hamar visszanyerje erejét, sok és jó teje legyen, miközben a család többi tagja se haljon éhen. A szokás és az illem azt kívánta, hogy a komatálat az kóstolja meg először, aki hozta, s együtt, az egész család ő előtte fogyasztotta el. Ma már nem hinném, hogy bárki ragaszkodna ehhez. Az illendőség szerint, ha valakitől kaptunk komatálat, amint alkalom adódik – szülés, betegség-, viszonozni kell. Ha nem várható hasonló szituáció, akkor másként segítsünk.
A mi családunkban, ismeretségi körünkben az a jellemző, hogy a szülés után valamelyik közeli női családtag – általában az egyik újdonsült nagymama, testvér- pár napot, hetet tölt a családnál, s mindenben, amiben tud, segít. De – tapasztalatból mondom – nagyon gondoljuk meg, hogy ez a megoldás jár-e annyi előnnyel, mint hátránnyal, hiszen főleg első gyerekes szülőknél a bizonytalan, fáradt, friss anyuka érzékeny lelkének nem minden esetben tesz jót egy folyton tanácsokat, ötleteket adagoló „segítő” családtag.
Egy nem összeillő páros korábbi jól működő kapcsolata is meginoghat egy ilyen helyzetben. Kevésbé „rámenős megoldás”, ha a nagymamák, lánytestvérek segítenek abban, hogy az első egy-két hétben felváltva főznek az újdonsült családra, és odaviszik az ételt, ám nem költöznek oda, így jelenlétükkel nem terhelik a friss szülőket.
Vannak kisebb egyházi közösségek, egy-egy település vagy utca, ahol ma is megszokott, hogy ha valahol kisbaba születik, egymás között felosztják, megbeszélik, hogy ki, mit és mikor tudja vállalni, hogy komatálat visz a családnak – ez akkor is működik, ha személyesen nem nagyon ismerik egymást, de egy közösségbe tartoznak- .
Nálunk az iskolában is szokás a komatál készítése. Sok többgyermekes család jár az intézménybe, akiknél külön nagy segítség, ha nem kell napi szinten főznie az anyukának. Ez egy jól bevált módszer, és csak bíztatni tudok mindenkit arra, hogy használja ezt a fajta segítséget.
