Szülő kell a kamasznak, nem szeretet-rabszolga
Hogy a kamaszkor próbára teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, mindenki tudja. De különböznek az anyák, apák abból a szempontból, hogyan kezelik ezt a helyzetet. Az egyik véglet, ha valaki legyint rá, mondván, ezekkel a konfliktusokkal úgysem lehet mit kezdeni. Ennek az a veszélye, hogy eltávolodnak egymástól, és ha kimarad nyolc-tíz év, utána nehéz újra egymásra találni.
Ha a szülő úgy gondolkodik: „mit kezdjek ezzel a mufurccal, inkább nem is próbálok beszélgetni, majd csak túl leszünk ezen az időszakon”, akkor a gyerek sokszor fogja átélni, hogy egyedül marad a problémájával, hogy már nem tartozik a családhoz, hogy ő már senkit sem érdekel.
Ezek olyan sebeket okoznak, amik nem gyógyulnak nyom nélkül, és hiába ér egyszer véget a kamaszkor, a szülő nem fogja visszakapni azt az embert, akivel valaha bensőséges volt a kapcsolata. Más szavakkal: aki nem harcolja meg ezt az időszakot, nem viseli közösen a tinikor terheit, keresztjét a gyerekkel, az később fogja ennek megfizetni az árát.
A másik véglet, ha az ember retteg a csemete szeretetének elvesztésétől. Van, aki találóan szeretet-rabszolgának hívja az ilyet. Ezek a szülők legtöbbször az egyedül maradástól félnek, mondván, ha most megromlik a kapcsolatuk a gyerekkel, mi lesz velük öreg korukban, senki nem nyitja rájuk az ajtót. A másik gyakori példa, hogy valamiért bűntudattal küszködnek, ezért nem tudják a saját igényeiket érvényesíteni a kapcsolatban. Bűntudatot okozhat például a válás, ha valaki hibásnak érzi magát, amiért nem tudta megadni a családi meleget a gyereknek, amit valaha szeretett volna. Vagy ha kevesebbet foglalkozott vele, ha úgy érzi, egyes fontos kérdésekben elszúrta a vele való kapcsolatot. Például túl sokat dolgozott, vagy túl fiatalon vállalt gyereket, és csak később nyílt ki a szeme rá, hogy hogyan kellett volna törődnie a csemetével.
Amikor a szülő a tini rabszolgájává válik, azzal mindenki rosszul jár. Mint például annál az apukánál, aki lelkiismeret furdalással küzdött, mert elhagyta a családot, és másik városba költözött. Mikor fia egyes hétvégéket nála töltött, az apa képtelen volt számon kérni a közösen lefektetett szabályokat. A gyerek sosem ért haza a megbeszélt időre, sőt, gyakran egész éjjelre is kimaradt, nem egyszer elérhetetlen volt telefonon is. Az apa rosszul volt az izgalomtól, mégsem foganatosított semmilyen büntetést következetesen.
A cikk még nem ért véget. Olvass tovább itt!
