Most szültem, máris mehetek haza? – nemzetközi körkép
Korai szülés utáni kórházi elbocsájtás. Ez a hivatalos neve külföldön annak a gyakorlatnak, amikor az édesanyákat a szülést követő 6-72 órán belül hazaküldik újszülött kisbabájukkal. A kormány terve kapcsán körülnéztünk néhány külföldi országban, hogyan, és főleg mitől működik vagy nem működik a rendszer.
A szülés utáni kórházban tartózkodás ideje az elmúlt évtizedekben sokat rövidült, egyrészt azért, mert kevesebb kórházi idő kevesebb orvosi beavatkozásra ad lehetőséget, másrészt kevesebb költséggel is jár.
Ennek ellenére az EPD (korai szülés utáni kórházi elbocsájtás – early postpartum discharge) sok ellentmondást és problémát felvet az otthoni gondozás és ellátás elérhetősége, valamint az anya és az újszülött egészsége tekintetében.
ANGLIA
A szigetországban öt anyából ketten érzik úgy egy, a Royal College of Midwives által készített felmérés szerint, hogy túl korán kell elhagyniuk a kórházat. Sok anya fogalmazott úgy, hogy úgy érezték, a kórházi dolgozók „siettették” távozásukat, mások viszont azt mondták, örültek, hogy hazamehetnek, ám nem állnak készen arra, hogy elhagyják az intézményt. Voltak ugyanakkor olyanok is, akikkel éppen azt éreztették, hogy maradhatnak, ameddig csak akarnak.
A brit Egészségügyi Minisztérium által megfogalmazott irányelvek szerint a kórházi tartózkodás hosszát minden esetben a kórház személyzete és a kismama közötti párbeszéd alapján kell meghatározni, figyelembe véve a nő és a baba egészségi állapotát, valamint a támogatás mértékét a hazaengedést követően.
Csakhogy a Royal College of Midwives szerint egyáltalán nem ez történik a brit kórházakban: a szervezet szerint a legtöbb anyukát túl korán, gyakran mindössze hat órával a szülés után engedik haza, és ez nem az anyák kérése, hanem a kórházi gyakorlat alapján történik így, ráadásul az otthoni ellátó rendszer (gyerekorvos, felnőtt orvos, védőnő) is komoly hiányosságokat mutat koordináltság és szervezettség tekintetében. A korai elbocsájtások oka a legtöbbször az ágyhiány, így gyakran előfordul, hogy hiába küszködik egy frissen szült anyuka a szoptatással, mégis kiteszik a szűrét, mert kell a hely az újonnan érkezőknek.
AUSZTRÁLIA
Az ausztráloknál nagyon hasonló a helyzet: rengeteg nő érzi úgy, hogy szinte kényszerítették a kórház korai elhagyására, s legtöbbjük még maradna pár napot az intézményben. Természetesen sokan vannak, akik alig várják, hogy néhány órával a szülés után hazamehessenek, ám a nagy többségre nem ez a jellemző. Az utóbbi csoportba tartozó anyukáknak (főleg azoknak, akik első gyermeküknek adnak életet) több időre lenne szükségük, hogy kicsit összeszedjék magukat, megtanuljanak rendesen szoptatni, fejni, pelenkázni, egyáltalán – anyává válni, és gondoskodni egy pici újszülöttről.
Az ausztrál protokoll szerint azok a nők, akik egészségesek és komplikációmentes természetes úton lezajló szülésük volt, hat órával szülés után hazaengedhetők. A császárral szülőknél ez 72 órára módosul, ám ez sokszor kevés az anyukáknak, hiszen a hosszabb tartózkodás sokuknak biztonságérzetet és nagyobb magabiztosságot adna, ráadásul több idő alatt a szülés utáni depresszió első jeleit is könnyebben lehetne diagnosztizálni.
Az ausztrál szülészeteken dolgozók úgy vélik, a probléma megoldását nem a hosszabb kórházi idő jelenthetné, hanem a hazatérést követő időszakban az anyának nyújtott szakellátás színvonala és főleg elérhetősége.
Ausztráliában a legtöbb területi kórháznak van szülés utáni gondozórendszere, ami azt jelenti, hogy az anya kapcsolatban marad szülésznőjével, aki házhoz is megy és a szülés után legfeljebb egy héttel meglátogatja az anyát, valamint összeköti őt a szociális ellátó rendszerrel. Ideális esetben egy kismamának hat hét szülés utáni gondozás jár a szülésznőjétől, ám a gyakorlatban ez sokszor mindössze egyetlen látogatásra szűkül, és sok nő egyáltalán nem kapja meg a kórházból való hazatérést követően azt a szakellátást, amire szüksége lenne.
HOLLANDIA
A hollandoknál is bevett szokás, hogy akár pár órával szülés után ott lehet hagyni a kórházat (annál a kevés anyánál, akik nem otthon szültek). Persze lehet tovább is maradni, de a legtöbben a szülést követő 24 órán belül hazamennek. Addig is rendkívül jó ellátásban van részük, majd a hazatérést követően jön az igazi, jól működő gondoskodás példája: a kismamát nyolc napon át minden nap meglátogatja a védőnő, aki nem csak a babával kapcsolatos összes teendőt látja el, de a háztartást is, sőt, figyel a nagyobb gyerekekre, hozza-viszi őket óvodába, iskolába. Tulajdonképpen egy hétig teljes figyelmet biztosít az anyának és a babának. Mindezt a holland biztosító 100 százalékban fizeti!
A védőnő mellett a szülésznő is meglátogatja a kismamát, és az otthonában végzi el a vizsgálatokat, szedi ki a varratokat. A gyerekorvos ugyancsak házhoz jön, ő vesz vért a baba sarkából, vagy csinálja meg a hallástesztet. Ezen felül az édesanyának 24 órás telefonos ügyfélszolgálat is rendelkezésére áll.
FRANCIAORSZÁG
A francia egészségügyi hatóságok három éve új irányvonalat vezettek be a szülés utáni hazaengedést illetően. A jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint a komplikációmentes, természetes úton zajló szüléseknél az egészséges kismama és egészséges kisbabája 72 órán belül hazaengedhető.
Korábban az átlagos szülés utáni kórházi tartózkodás időtartama több mint négy nap volt, ám ezt a felmérések alapján a nők majdnem fele túl hosszúnak tartotta. Az új irányvonalak megismertetésével párhuzamosan megszületett egy, a szülés utáni ellátást segítő hálózat, amelynek célja, hogy egy olyan védőnői hálózatot hozzon létre, amely mind a szülés előtti, mind az az utáni időszakban teljeskörű ellátást biztosít az anyáknak. Jelenleg a korai elbocsájtás (értsd: maximum 48 órával a szülés után) csupán az anyák 4 százalékát érinti.
