Tanév végi jóság: add tovább a kinőtt tanszereket!
A másodikos vonalazású füzet harmadik osztályban már használhatatlan, ahogy a korong, a pálcika, vagy a logikai készlet is csak a szemétbe kerülne. Miért ne lehetne ezeket odaadni valakinek, akinek nagy szüksége van rá?
Hány kinőtt füzet, logikai készlet, csak félig elhasznált festék és színes ceruza hányódik otthon nálatok? Ha tudod, hogy soha többé nem lesz rá szükség, vagy szeptemberre úgyis újat vesztek a gyereknek, a régi tanszerekkel segíts valakinek, akinek egyáltalán nincs!
Van, akinek minden évben, minden tanszerből újat vesznek, és vannak, akinek még a kötelező felszerelést sem sikerül beszerezni – egyszerűen azért, mert még élelmiszerre sem jut elég pénz. Hogy is jutna akkor festékre vagy színes papírra? Pedig sajnos elég sokan élnek így Magyarországon.
Márpedig ha nincs taneszköz, akkor nemcsak haladni nem lehet rendesen az iskolai tananyaggal, de a gyerek önbecsülésén is nyomot hagy a tény, ő egy elhasznált fénymásolópapír hátuljára dolgozik grafittal, míg a másik szuper festékkel, ecsettel remekel. Van, aki testnevelésórán márkás edzőcipőben mozog, és van, akinek nincs más, csak az utcai cipője és ruhája.
A másodikos vonalazású füzet harmadik osztályban már használhatatlan, ahogy a korong, a pálcika, vagy a logikai készlet is csak a szemétbe kerülne. Miért ne lehetne ezeket odaadni valakinek, akinek nagy szüksége van rá?
Így év vége felé az iskolai élet egyre lazább lesz, így belefér az időbe, hogy mindenki átnézze, milyen tanszere, eszköze maradt, amire jövőre már nem lesz szüksége, vagy úgyis újat kap. A másodikos vonalazású füzet harmadik osztályban már használhatatlan, ahogy a korong, a pálcika, vagy a logikai készlet is csak a szemétbe kerülne. Miért ne lehetne ezeket odaadni valakinek, akinek nagy szüksége van rá?
Az ötlet L. Ritók Nórától, az Igazgyöngy Alapítvány elnökétől származik, aki azt írta a blogjában: „…sok helyen még mindig így végződik a történet: nem hoztad? Egyes… és elég nehéz a harmadik, a körző hiányáért kapott egyes után bebizonyítani, hogy megy az a mértan kettesre.”
Ami továbbadható
Valójában bármi odaadható, amit úgy ítélünk meg, hogy vállalható, a saját gyerekünknek is szégyenkezés nélkül a kezébe adnánk. A kinőtt, de nem lyukas, vagy lehordott tornaruha, melegítő, szét nem taposott tornacipő, vonalzó, ami nem törött, festék készlet, amiben megvannak a színek, üres füzet, 12 cm-nél nagyobb ceruza, és sorolhatnánk még.
L. Ritók Nóra a Díványnak elmondta, ha az ötlete mozgalommá fejlődne, az hosszú távon javítaná az adományozási kultúrát is, és alap lenne: a szegénységben élőknek sem szemétre, hanem használható eszközökre van szükségük. Tehát a törött vonalzó, a félig összefirkált füzet nem segítség, de a pónilovas iskolatáska, ami már ciki egy tíz éves kislánynak, még nagyon jól tud jönni egy kisebb gyereknek, akinek nem tudják megvenni a szülei az újat.
