Tegeződjünk vagy magázódjunk?
Sziasztok! Ugyan nem vagyok a korosztályotokból (vagy igen), nem ismerjük egymást sehonnan, még csak a szakmánk sem azonos, de azért sziasztok! Mert, ha nem, akkor elmaradott, begyepesedett, ódivatú, ultrakonzervatív vagyok. Ja! És főleg nem trendi! És aki/ami nem trendi, az nincs is.
És mi trendi? Hát például a tegeződés, mindenhol, mindenkivel. Aztán a fiatalság: aki nem fiatal, az már nincs is a térképen. Aztán a soványság, a magas termet. És a jó cuccok, a menő (bocs, trendi!) autó, meg hát persze az utolsó kiadású okostelefon.
De térjünk vissza a tegeződéshez. Bemész egy üzletbe (életedben először), „sziá”-val köszöntenek (már, ha köszönnek), ha erre te „jó napot kívánok”-kal válaszolsz, már ki se szolgálnak. Aztán, ha (bár ez ugye ránézésre is látszik) nem 36-38-as méretet keresel, hanem egy kicsit nagyobbat, mondjuk 42-est, akkor esetleg azt is megkapod, hogy ez nincs a te méretedben, és jár hozzá egy lesajnáló tekintet.
Mindegy, hogy te eddigi életedben mit tettél már le az asztalra, mennyire vagy okos, kedves, tanult, művelt, intelligens, sikeres a szakmádban, megkapod az ajakbiggyesztést egy 20 év körüli eladótól, akinek valószínűleg semmilyen végzettsége nincs, semmiben sem tett szert tapasztalatokra, az emberismerete se túl jó – hiszen, ha az lenne, tudná, hogy némi udvariassággal jól fizető vevőre tehetne szert. Mije van akkor? Hát a trendi külleme (esetleg) és a relatív fiatalsága. Mert hát a fiatalság is relatív, az én kis pácienseim biztos öregnek tartanák. Meg, hát a fiatalság is múlik, sőt elmúlik, és kérdés, hogy ez alatt az idő alatt jól sáfárkodunk-e adottságainkkal, tehetségünkkel vagy inkább visszaélünk vele. Hiszen – mondják sokan – még előttem az élet, minden belefér, most még dohányozhatok, ihatok, narkózhatok, mindent ki kell próbálni, élvezzük az életet!
Igaz, hogy a fiataloké a jövő, és igaz, hogy meg kell élni mindent, amit értelmesen, saját és mások egészségét (nemcsak testit, hanem lelkit is) nem veszélyeztetve megélhetünk. Ugyanakkor érdemes tanulnunk az idősebbek tapasztalataiból. Az öregebbeknek pedig (mindenkinek, nemcsak azoknak, akik segítő foglalkozásúak!) kötelességük ott és ahogy tudnak, segíteni a fiatalabbakat.
Ehhez azonban nem külső jegyek alapján kéne egymás felé fordulnunk, hanem az igazi értékeket meglátva, kíváncsian, a másik megismerésének vágyával. Látszólag ezt elősegíti a tegeződés, hiszen ettől egyenlővé válunk, közel kerülünk egymáshoz, de ez –sajnos – nincs így. Tegezünk mindenkit, ha barát, ha nem, és emiatt már (legalábbis a külsőségek vonatkozásában) nem teszünk különbséget a hozzánk igazán közelállók és az ismeretlenek között. Holott a tegeződésnek megvannak a szabályai, csak nem követjük, sőt, a többség nem is tud róla.
