Terhesnapló: Nem csinálunk hülyét a gyerekből
Az első sokk után lassan realizálódott bennünk, hogy szülők leszünk. Én ismét (vagyis már amúgy is vagyok), gyerekem apja meg először. Bírom, ahogyan kezeli az egész szituációt, kezdve a hangos kuncogástól (amikor eszébe jut, hogy a minimális teherbeesési esélyem mellett pillanatok alatt összehoztuk a dolgot) a terhességről szóló wikipédia olvasgatásán át addig, hogy képes lenne akár éjjel is elrohanni nekem a Tescoba Smack levesért.
Az első sokk után lassan realizálódott bennünk, hogy szülők leszünk. Én ismét (vagyis már amúgy is vagyok), gyerekem apja meg először. Bírom, ahogyan kezeli az egész szituációt, kezdve a hangos kuncogástól (amikor eszébe jut, hogy a minimális teherbeesési esélyem mellett pillanatok alatt összehoztuk a dolgot) a terhességről szóló wikipédia olvasgatásán át addig, hogy képes lenne akár éjjel is elrohanni nekem a Tescoba Smack levesért.
Hasonlóan viszonyulnak az egészhez a kölykök is, egyik anélkül összepakol a szobájában, hogy felemelném a hangomat, a másik ágyba hozza a reggelit, a harmadik meg kilométereket is gyalogolt nekem kakaós csigáért, mert a közeli boltban nem volt, de én épp azt kívántam. Mondjuk minden bizonnyal ez volt az első és utolsó ilyen eset részéről, mire ugyanis hazaért, már inkább bolognais pizzát szerettem volna enni.
Ami tabu
Amit még háromgyerekes anyaként soha nem tettem meg: leültem mindenféle babás-mamás oldalakat, fórumokat olvasgatni, plusz ismerőseim blogjaiba is belepillantottam. Mindez csak annyira volt hasznos, hogy újrakezdőként és kezdőként lefektessük az alábbi szabályokat:
