A tibeti gyereknevelési módszer, amivel boldog, békés felnőtt válik a lurkóból
A Belső-Ázsiában elterülő fennsíki terület, Tibet nem csak természeti kincsei miatt gyönyörű - ehhez az ott élő emberek személyisége is nagyban hozzájárul. Lakóinak lelki békéje és őszinte boldogsága legendás, nem csoda, hogy a nálunk is ismert tízmilliószoros napok hagyománya ebből a csodaországból ered. A tibeti emberekben uralkodó szeretet és bölcsesség generációkról generációkra öröklődik, ami a sajátos gyereknevelési módszernek (is) köszönhető.
A hagyomány szerint a lurkók életében 4 szakaszt lehet megkülönböztetni, amelyek mindegyikéhez sajátos stratégiák tartoznak. Ha egy szülő ezek alapján tanítja a lurkót, vidám, érdeklődő, harmonikus személyiséggé fejlődik.
1. szakasz: a gyerek születésétől 5 éves koráig
Amíg a gyerek el nem éri az 5 éves kort, úgy kell kezelni őt, akár egy királyt vagy királynőt. Ezekben az első években formálódik ki a lurkók kíváncsisága, aktivitása és érdeklődése a világ iránt, tehát hagynunk kell, hogy felfedezzék az őket körülvevő környezetet. Ne tiltsunk meg nekik semmit, és ne felejtsük el, hogy még nem képesek arra, hogy logikus következtetéseket vonjanak le. Ha hibáznak és ezért megbüntetjük őket, nem fogják érteni, miért tettük: csak a szavainkból, cselekedeteinkből áradó elnyomást érzékelik.
2. szakasz: a gyerek 5 éves korától 10 éves koráig
Ha a gyerek betöltötte az 5-öt, egészen 10 éves koráig viselkedjünk úgy vele, mintha egy egyszerű szolga lenne. Adjunk nekik feladatokat és hagyjuk, hogy megoldják őket. Minden olyan büntetést, amit a hibáikért kapnak, magyarázatokkal és tanácsokkal együtt szabjuk ki, és ha lehet, tartózkodjunk a fizikai erőszaktól. Ez az az időszak, amikor az intelligenciájuk rohamos fejlődésnek indul, így elkezdhetjük nekik megtanítani, hogyan jósolhatják meg más emberek reakcióit. Igyekezzünk velük megértetni a pozitív és a negatív hozzáállás közötti különbségeket! Törekedjünk arra, hogy felélesszük bennük a tudás iránti vágyat, szeretet.
