Tippek, mit kezdj a kinőtt játékokkal
Adjuk el? Dobjuk ki? Menjen a padlásra? Legyen belőle adomány? A kinőtt játékok új élete.
A fejükbe vették nemrég a gyerekeim, hogy rendet raknak a szobájukban, egyúttal átválogatják és kiselejtezik a játékaikat, ami nagyon derék. Borzasztó lelkesek voltak, két nap kemény válogatás és rendrakás után úgy nézett ki az emelet (ami az ő birodalmuk), mint amin forgószél söpört végig, ők meg csak álltak a kupacok fölött tanácstalanul, most akkor hogyan tovább?
Miután sikerült ösvényt vágnom a játékhalmokba, és szemügyre venni az eredményt, kiderült, hogy a „rendezőelvük” teljesen logikus: kirakták az összes a játékot és könyvet, amit kinőttek, meguntak, vagy régóta nem volt a kezükben, és a dolgok jelenlegi állása szerint, valószínűleg már nem is lesz.
Némi kavarodást ugyan okozott, hogy a nagyobb, tíz éves gyerek a kinőtt játékait mind a nyolc éves öccse szobájába hordta (mínusz a Barbie-k, mivel van realitásérzéke), mert amit ő kinőtt, azzal logikusan a kistestvére még évekig játszhat, de hát ez nyilvánvalóan nem így van. Vagy próbáltál már három év ismeretség után első benyomást tenni valakire? Na ugye.
Tehát a két jól tartott gyerek szobájából egyszer csak kikerült egy halom játék. Végignéztem a kupacon, és lesápadtam. Tudom, kicsinyes vagyok, de nagyjából még vannak emlékeim, hogy melyik játéknak mi volt az árcéduláján. Oké, utólag nem ér sajnálkozni, egyrészt sejthető volt, hogy semmivel sem fognak ötven évig játszani, másrészt akkor kellett volna nemet mondani, vagy reálisan gondolkozni, amikor megvettük ezt a sok izét. És hát legyünk méltányosak: csak azért kár, amivel nem játszott a gyerek, amivel igen, az minden fillért megért.
