Tisztasági bál a szüzesség megőrzésére – nem, nem egy középkori mese
A tisztasági bál az Egyesült Államokban terjedt el, amikor hallottam róla, kicsit úgy éreztem, hogy valamiféle „fricska” a szélsőségek kiküszöbölésére. De nem. Ez egy komoly fogadalomtétel, amit a lánygyermekek édesapjuknak tesznek. Szép gondolat, de vajon mennyire életképes a mai világban?
Engem is a keresztény értékrend szerint neveltek. Én is a gyermekeimmel így teszek. Hiszem, hogy tartanunk kell magunkat egy értékhez, egy szabályhoz, na de a fent említett esemény nálam kiverte a biztosítékot.
Mi is ez az esemény?
A bál, a tisztasággyűrű intézménye köré épülő szertartás. Az esküvőhöz hasonló eseményen a keresztény lányok érintetlenséget fogadnak az édesapjuknak. A fogadalmat pedig egy tisztasággyűrű felhúzásával pecsételik meg, ami az érintetlenséget jelképezi.
A 12-13 éves tinilányok gyönyörű fehér menyasszonyi ruhába öltöznek a szertartás során. Amikor pedig az édesapa felhúzza a gyűrűt az ujjukra a következőt mondja.: “Az Úr a férjed, az édesapád a barátod”. Vagyis a tett fogadalom szerint innentől Isten lesz a férjük, és az édesapa pedig az, aki bátor férfiként vigyáz az erényükre.
Aztán szerződést írnak alá, majd az édesapjukkal táncolnak, végül pedig egy közös étkezés zárja az eseményt. A kislányok mindezzel elkötelezik magukat a házasság intézményének, és bizonyíthatják azt, hogy számukra az isteni tanítás az első.
A fogadalom nemcsak a szexre vonatkozik, mert aki esküt tesz annak a házasságig az érintésről és a csókról is le kell mondania.
A szertartás egyre népszerűbb már az Egyesült Államok 48 államában és további 17 országban is tartanak ceremóniákat a hívő keresztény családok.
Egy szó, mint száz, szerintetek mennyire életképes egy ilyen esemény? Van ma létjogosultsága egy-egy ilyen szertartásnak? Egyáltalán megvalósulhat a lehetetlennek látszó ígéret? Jóra vezet? Én nem hiszem, hogy jó szívvel ajánlanám a lányaimnak. És Ti?
