Tizenhatéves lány a magyar jégkorongválogatottban!

Huszák Alexandra eddigi legfiatalabb riportalanyunk 16 éves, de olyan eredményeket tudhat magáénak, ami nagyon komoly felnőtt teljesítménynek számít. Alexandra válogatott jéghokis.

Huszák Alexandra a felnőttek között 2007-2008-as női bajnokságban mutatkozott be, 2009-ben az év magyar jégkorongozónője, 2012-ben (U18 divízió I női vb): legjobb csatár, majd legjobb góllövőés legjobb játékos, a torna legjobb csatára, gólkirálynő, legeredményesebb játékos és még folytathatnánk a sort, csupa-csupa kitüntető címmel.

– Tudod, hány díjad van összesen?

– Nem, már nem számolom.

– Hogy kezdted?

– Az óvodával jártam korizni, ott kérdezett meg egy edző, nem akarom-e kipróbálni a jégkorongot. A szüleim eleinte valami nőiesebb sportot szántak nekem, jártam is balettra, de nem jött be. Hat-hét éves lehettem, amikor elkezdtem hokizni, gondolták, majd megunom. De nagyon szerettem. És ahogy kezdtem egyre több eredményt elérni, eszem ágában sem volt abbahagyni.

– Hogy zajlanak a napjaid?

– Edzés, tanulás, alvás. Hétvégenként meccsek vannak, ritka, ha kimarad. Szezon vége után is van edzés egy darabig, aztán kötelező az egyedül edzés.

– Nem nehéz egyedül?

– Hú, de, nagyon nehéz. Nincs melletted, aki húzzon. Sokat számít, hogy Apa kijön velem, ő méri az eredményeimet. Vele jól tudunk együttműködni, ő is sportoló volt. Néha lazításképpen elmegyünk teniszezni is.

– Értem, hogy ez egy életforma, és ragyogó eredményeid is születtek, de nem sajnálod a szabadidődet?

– Sokszor volt olyan, hogy hívtak zsúrra, de nem mehettem, le kellett mondani róla. Nagyon nehéz lemondani ilyesmikről, de valamit valamiért.

– Mindezek mellé hogy fér be a tanulás is?

– Ebben az évben nagyon sok világverseny volt, és elég sokat rontottam. A kettőt egyszerre nem mindig könnyű. Szeretnék magántanuló lenni, de Anya szerint nem lenne hatékony. A csapatnak sincs edzése délelőtt, és tényleg logikus, hogy akkor iskolába menjek, de néha azt gondolom, úgy könnyebben meg lehetne oldani.

– Milyen lelkiállapot egy versenyre készülni?

– Az edzőm kialakítja, hogy addigra a csúcson legyek. Nem vagyok izgulós. Kimegyek a pályára és harcolunk. Lesz, ami lesz. Én a magam részéről mindent megteszek a győzelemért.

– Hogy viseled a kudarcot?

– Ahogy egy sportoló sem szeret veszíteni, így én sem. De a pillanatnyi rosszkedv és csalódottság után minden megy tovább, és a következő cél lebeg a szemem előtt.

– Hogy alakul a következő éved?

– A jövő évi eredmények már beleszámítanak a felvételibe, úgyhogy elég nehéznek ígérkezik az év. Lesz Bek selejtező, A csoportos 18-as VB, Divízió I felnőtt VB, olimpiai selejtező, ha pedig továbbjutunk, várhatók még az újabb fordulók is. Sokat utazunk is majd, Új-Zélandra, Barcelonába.

– Olyankor kicsit a városra is van időtök?

– Igen, van 1-2 szabadnap, amikor várost nézünk. Szinte bejártuk már a világot.

– Mik a terveid hosszú távon?

– A tengeren túlra szeretnék kijutni, úgyhogy várok, hátha akad szponzor is ehhez.