Törvény védené a 20. hetet betöltött magzatokat az abortusztól
Tavaly a republikánusok törvényjavaslatot nyújtottak be, amelynek lényege, hogy a 20. héttől kezdve a magzatok egyértelműen éreznek fájdalmat, ezért – néhány kivételtől eltekintve – ne lehessen abortálni őket. A javaslatot Obama alatt megvétózták, ám Trump elnökségével ismét reménykedhetnek a pro life-pártiak.
Kate Williams a 21. hétben volt, amikor elment ultrahangos vizsgálatra. Kiderült, hogy a babának Potter-szindrómája van, amelynek lényege, hogy a vesék nem fejlődnek ki a magzat szervezetében, s emiatt sajnos meg fog halni.
Az orvos elmondta Kate-nek, hogy a babának nincsenek veséi és húgyhólyagja sem, s a betegség miatt a tüdeje sem tud fejlődni, ráadásul alig van már magzatvíz, ami segítené őt az életben maradásban. Kate-nek döntenie kellett, hogy megszüli-e a babát, aki sajnos meg fog halni, amint világra jön, vagy abortálják őt. Az utóbbi mellett döntött, hogy ne kelljen átélnie, ahogy halott kisfia megszületik.
Mivel Philadelphiában élt, ahol engedélyezett a második trimeszteres terhességmegszakítás, az orvosok elvégezték a műtétet Ám sok államban nem tették volna meg.
Kate esetében indokolt volt az abortusz, hiszen a baba teljes mértékben életképtelennek bizonyult. Ám sok esetben nem ez a helyzet, ennek ellenére sok államban szemrebbenés nélkül elvégezték a második trimeszterben is az abortuszt. Ez utóbbi esetek megakadályozása miatt nyújtották be a republikánusok 2015-ben az ún. Pain-Capable Unborn Child Protection Act (PCUCP) nevű törvényjavaslatot, amelynek lényege, hogy 20 hetesnél idősebb magzatot ne lehessen abortálni. A pain-capable jelentése: van fájdalomérzete. Számunkra ugyan nyilvánvaló, hogy már egy 19, 18, vagy 17 (satöbbi) hetes magzat is érez fájdalmat, a törvényjavaslat a 20. hetet jelölte meg határnak, bár az ismét nem teljesen tiszta, hogy miért éppen a fájdalomérzetre hivatkozva hozták meg a törvényt, hiszen ez úgy hangzik, mintha 20 hetes kora előtt a magzatot nyugodtan meg lehetne ölni, hiszen „úgysem érez fájdalmat”.
A magzati fájdalomérzetet már régóta vizsgálják, s vannak államok, amelyekben abortusz előtt a magzatot tökéletesen elérzéstelenítik, de a lényegen ez sokat nem változtat, bár az igaz, hogy legalább nem szenved szegény, mielőtt meghal. Ám léteznek olyan elvetemült tudósok, akik kijelentik, hogy a harmadik trimeszter kezdetéig, tehát kb. a 27. hétig a magzat semmit nem érez, nem kell hát azon aggodalmaskodni, hogy „fáj” neki az abortusz. Igaz, ezek a kutatók általában azt is hozzáteszik, hogy valójában nem létezik olyan vizsgálat, amely objektívan mérni tudná a magzat fájdalomérzetét…
A PCUC-törvényjavaslat csak olyan esetekben tesz kivételt, ha a magzat nemi erőszakból vagy vérfertőző kapcsolatból fogant, illetve, ha az anya élete veszélyben van. A pro-life szervezetek a javaslatot óriási előrelépésnek értékelték, és abban reménykednek, hogy hatása előbb-utóbb felülírhatja az 1973 óta érvényben lévő abortusztörvényt, amelynek lényege, hogy egyetlen törvény sem avatkozhat bele a nő azon jogába, hogy elvetesse a gyermekét 22-24 hetes kora előtt.
Bár a javaslat törvényerőre emelkedését a demokraták tavaly szeptemberben természetesen megvétózták (Obama elnöksége alatt ezen nem kell csodálkozni), a republikánusok nem hagyják annyiban, és mivel Trump köztudottan sokkal közelebb van a pro-life állásponthoz, mint elődje, nagyon sokan reménykednek abban, hogy a PCUC-javaslatból hamarosan törvény lesz.
Nem meglepő módon Hillary Clinton így nyilatkozott, amikor a republikánusok benyújtották a törvényjavaslatot: „A javaslat egyértelműen veszélyezteti a nők egészségét és jogait, aláássa az orvosok döntési lehetőségeit, megbélyegzi a szexuális erőszak áldozatait (?), miközben nem tudományos alapokon nyugszik. (!) Ezen kívül egy olyan, veszélyes trendet követ, amelyet az egész országban észlelhetünk. 2015 első három hónapjában több mint 300, az abortuszt valamilyen módon korlátozó törvényjavaslat született. A politikusoknak nem lenne szabad beleavatkozni a személyes döntésekbe.”
