Továbbra is virágzik az emberkereskedelem

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint ma a világon mintegy 21 millió ember végez kényszermunkát; 56 százalékuk Ázsiában, míg 18 százalékuk Afrikában él. Nagy részük magángazdaságokban dolgozik, azaz építkezéseken, a mezőgazdaságban, az iparban vagy családi háznál kényszerítik őket munkára, illetve szexuális kizsákmányolás áldozatává válnak, miközben mindezért fizetést nem vagy igen keveset kapnak.

 

Ma körülbelül 215 millió gyerek nem jár iskolába és nincs ideje játszani, mert dolgozik. Több mint a felük embertelen körülmények között él, drogok árusítására, prostitúcióra és akár fegyveres harcokra is kényszerítik őket. A világon rabszolgaként élő emberek mintegy 26 százaléka gyerek. Az ENSZ szakosított szervezete, az ILO a munkához szükséges minimum életkor meghatározásával próbálja hozzásegíteni őket ahhoz, hogy igazi gyermekkoruk lehessen, azonban a kormányoknak is hozzá kell járulniuk a gyermekkereskedelem, illetve a kényszermunka elleni harchoz.

Az amerikai kormány az emberkereskedelem áldozatainak védelmére hozott törvénye három csoportba (Tier 1,2,3) sorolja az államokat az alapján, mennyire tartják be a törvény alapkövetelményeit, miszerint az emberkereskedelmet és rabszolgaságot tiltani és az elkövetett bűnnel arányosan büntetni kell, valamint mindent meg kell tenni a jelenség megelőzésére. Az első kategóriába sorolhatók azon országok, amik a törvény követelményeit teljes egészében teljesítik, míg a harmadikba azok, amelyek nemhogy nem teljesítik, de nem is törekszenek rá. Ebből adódóan a második csoport azokat a nemzeteket öleli fel, amelyek nem egészen felelnek meg a kritériumoknak, de minden erőfeszítésükkel tesznek az ügy érdekében. Ezenkívül létezik a Tier 2 kategóriának egy alkategóriája (Tier 2 Watchlist néven), ahol azon államok szerepelnek, akiknél komoly a veszély, hogy lecsúsznak a harmadik kategóriába – vagy azért, mert kiemelkedően magas az áldozatok száma, vagy az előző években nem bizonyították eléggé eltökéltségüket a helyzet javítására.

Ahogy a besorolásból is láthatjuk, az afrikai országok igencsak elmaradottak az emberkereskedelem és a kényszermunka elleni szabályozások tekintetében. Az Egyesült Államok kormányának idei emberkereskedelmi jelentése szerint Líbia cél- és tranzit ország is egyben, átmeneti kormánya a megbuktatott Kadhafi-rezsimhez hasonlóan képtelen megvédeni az áldozatokat, és intézkedéseket sem tesz ennek érdekében. Algériában hasonló a helyzet, ide leginkább nők érkeznek illegálisan azzal a céllal, hogy tovább utazzanak Európába. Azonban sokan itt ragadnak és fogvatartóik prostitúcióra kényszerítik őket. Az ország nem rendelkezik emberkereskedelemre vonatkozó joganyaggal és terve sincs arra, hogy a jövőben hogyan fogja megelőzni a hasonló eseteket.

A Nestlé kakaóültetvényein is gyerekek dolgoznak

Elefántcsontpartot a Tier 2 kategóriába sorolták, mivel a megelőzés és az áldozatok védelme érdekében egyre több intézkedést hoznak, például 2010-ben elfogadták a gyermekkereskedelem tilalmáról és a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló törvényt. Azonban az ország küldő, befogadó és tranzit ország is egyben; főként a nők és a gyermekek kereskedelme jelenti a problémát. A nőket és kislányokat általában házi rabszolgaként tartják, étteremben dolgoztatják, vagy szexuális szolgáltatásokat kell nyújtaniuk.

A Nestlé közreműködésével egy független, munkahelyi jogokkal foglalkozó egyesület feltérképezte Elefántcsontpart azon kakaóültetvényeit, amelyek a multinacionális csokoládégyártó cég termelési láncában aktívan részt vesznek. Az eredmény sokkoló volt a vezetők számára: kiderült, hogy gyerekeket dolgoztatnak az ellátást biztosító földeken, az egészségügyi körülmények nem megfelelőek és a munkások gyakran 60 óránál is többet dolgoznak egy héten.

Ennek érdekében a kormánnyal közösen olyan nemzeti tervet fognak kialakítani, amelyben a gyermekek dolgoztatása kapja a legnagyobb figyelmet, az iskolákban felvilágosító órákat tartanak és a multinacionális cég az elefántcsontparti munkásainak továbbképzési programot indít.