„Ugye megengeded, hogy Rezső bácsi megsimogassa?”
Szexuális zaklatás gyerekkorban - még mindig ott tartunk, hogy a téma tabu. Az áldozatok felnőttként nem mernek, de nem is tudnak kinek beszélni az őket ért súlyos traumával. Az MNO most leültetett hat egymást nem ismerő nőt, hogy beszélgessenek a kimondhatatlanról. Felkavaró történetek következnek.
„Gyere, Andika, nézzük meg a kertet! Milyen szépek ezek a ribizlibokrok. Nézzük meg ott beljebb is. Ha leguggolsz, látod azokat a nagy fürtöket is. Milyen szép kis szoknyád van. Nagyon csinos ez a kis rózsaszín bugyi. Ugye megengeded, hogy Rezső bácsi kicsit megsimogassa? Látod, milyen jó kislány vagy. Adok is rá egy puszit. Amiért ilyen jó kislány voltál, én is mutatok neked valamit. Fogd meg nyugodtan, biztos nem láttál még ilyet. Amiért ilyen jó voltál, adjál rá te is egy puszit. Ez most a mi titkunk marad, nehogy elmondd a szüleidnek, tudod, így is azt mondják, milyen rossz kislány vagy, nem tudsz rendesen viselkedni. Ezért nagyon megszidnának. De én tudom, hogy jó kislány vagy, és ha továbbra is jó leszel, akkor én sem mondalak el senkinek.”
(Andrea, 44 éves)
A budai Három Hét Galériában hat nő ül a hűvös teremben egy asztal körül. Különböző korúak, az ország eltérő részéről érkeztek. Egy a közös bennük: mindannyian szexuális abúzus áldozatai lettek gyermekkorukban. Ki korábban, ki később, akad, aki többször is. Zsuzsa (beszélgetőpartnereink nevét megváltoztattuk) úgy gondolja, hatalmas lehet az érintettség a társadalomban, bár azt is hozzáteszi: szerinte vitatott, mit nevezünk abúzusnak, számára már az is annak számít, ha a nagypapa pornófilmet néz unokájával. A latencia illusztrálására elmondja: amikor a Beszélj róla! honlap berobbant a köztudatba, az „Erőszakos szexuális támadást elszenvedettek rehabilitációjára” Alapítvány (ESZTER) várólistája szinte összeomlott. A honlapjukon rövid idő alatt ezerötszázan regisztráltak.
Ági
A szőke, negyvenes évei elején járó Ági zaklatottan, könnyeivel küszködve kezd monológjába. A nő a Beszélj róla! portál történeteinek olvasása közben döbbent rá: vele is ugyanaz történt, mint sorstársaival, csak mélyen eltemette magában az eseményeket. Amikor két és fél évesen – az időpont egy későbbi terápia során derült ki – megnyílt édesanyjának, és közölte vele, hogy megerőszakolta a velük élő nagybátyja, megkapta, hogy hazudik. Abban a tudatban nőtt fel, hogy az érzéseire senki nem kíváncsi. Aztán egy alkalommal barátaival szaunázni ment, és ekkor „szakadt rá az élmény”, ahogy fogalmaz. Elájult, barátai rázták föl. Akkor kitisztult számára a kép: mikor, ki és mit tett vele. Az emlékek hatására öklendezni, köpködni kezdett, maga alá vizelt, nagybátyja ugyanis orálisan és análisan is megbecstelenítette. Társai nem kételkedtek szavában, ekkor érezte először, hogy nem őrült.
Mária
A harmincas pedagógus Mária pszichológushoz járt, hogy megtalálja félszegségének okát. Az interneten hamar levelezőpartnerekre bukkant, egyikük felvetette, biztos történt valami visszataszító gyerekkorában. Párás szemmel emlékszik arra az időszakra, amikor egy idő után megakadt pszichológusával a problémái feldolgozásában. Öngyilkos akart lenni állandó szorongásai és migrénje miatt, szerencsére terapeutájának sikerült lebeszélnie tervéről.
A világhálón kutatva rátalált Anoni Maráék portáljára. Egy reggel arra ébredt, hogy nem kívánja az ételt, kihány mindent, ok nélkül sírni kezd. Este bevillantak neki a gyermekkori események, rájött, hogy hétéves korában az apja, tízévesen pedig az unokatestvére erőszakoskodott vele.
