Vannak már Down-kóros öregemberek

Az elmúlt húsz év tudományos, orvosi, gyógypedagógiai eredményeinek köszönhetően a Down-kórosok életesélye és életminősége is igen jelentősen javult, az egészségügyi és szociális ellátórendszer azonban erre egyelőre nem készült fel. Milyen jövő vár egy Magyarországon világra jövő Down-kóros babára?

“Még mindig rengeteg tévhit él a Down-kórosokkal kapcsolatban. Nemrég például járt nálam egy kétségbeesett pár Down-szindrómás babával, akiknél a terhesség alatt nem derült ki a rendellenesség. A szülés után a kórházban az mondták nekik, hogy jobb, ha intézetbe adják a gyereket, mert magukra fognak maradni a beteg gyerekkel. Többek között ez is egy tévhit. A Down-szindrómás gyerekek többsége ma már nem intézetben él, hanem igenis élhetnek családban, később pedig megfelelő segítséggel kisebb lakóközösségekben. A rendellenesség ugyanis nem szükségszerűen jár együtt súlyos értelmi fogyatékossággal, az érintettek többség enyhén vagy közepesen retardált, ami azt jelenti, hogy képesek tanulni, illetve fejleszthetők” – mondja dr. Kovács Ákos, a Szent Rókus Kórház gyermekkardiológusa. Ráadásul egy ma születő Down-kóros nagy valószínűséggel megéli majd a 70 évet – az egészségügyi és szociális ellátórendszer azonban erre egyelőre nem készült fel.

Óriási ugrás az életesélyekben és életminőségben is

Magyarországon 2001 és 2010 között 1747 csecsemő született Down-szindrómával – őket a magzati szűrés, illetve annak elmaradása miatt a várandósság alatt nem szűrték ki. Itthon elenyészően ritka esetben fordul csak elő, hogy a magzati diagnózis ismeretében az édesanya világra hozza a rendellenességben szenvedő gyereket. A magzati szűrés pontosságára jellemző egyébként, hogy a Down-szindrómás esetek körülbelül kétharmadát mutatta ki 2010-ben. Ez az arány az évtized elején még csak egyharmad volt.