Vér és szenvedés a kulisszák mögött – a Ringling Cirkusz sötét titkai
Sosem szerettem cirkuszba járni. A mai napig emlékszem, milyen nyomasztó és iszonyú volt egyszer kislányként látni a rettenetes körülmények között tartott állatokat, a koszt, a bűzt, az üvöltöző idomárokat, a megfélemlített vadakat, a sebeket, a köteleket, a kínzóeszközöket. Így aztán nagyon boldog lettem, amikor megtudtam, hogy bezár a Ringling Cirkusz, ami az elmúlt évtizedekben elnyerte A Föld legkegyetlenebb showja címet.
A nem éppen hízelgő titulus a több mint 100 éve, 1907-ben alapított Ringling Brothers and Barnum & Bailey rögtön a cirkusz megszületésekor kisajátított, A Föld legnagyobb showja címre utal, a „legkegyetlenebb” jelző pedig azért cserélhette le a „legnagyobb”-at, mert a társulat tagjai
mindig is a megfélemlítést, a kínzást, a bántalmazást tartották az állatidomítás egyetlen lehetséges eszközének. Az internet ma már tele van olyan felvételekkel, ahol jól látszik, milyen durva módszerekkel törik meg elsősorban az elefántokat.
Itt van például ez a videó, ahol egy kiselefántot törnek meg kegyetlen módszerekkel: (Vigyázat, felkavaró képsorok!)
Az állatkínzásokra nagyon sokáig, évtizedekig nem derült fény. Egyik elefánt olyan, mint a másik – a nézők sosem tudták, hány állat pusztult el rendkívüli kínok közepette a bántalmazások és kínzások következtében. Hogy hányukat NEM látta az állatorvos, vagy ha látta is, hányszor NEM tartották be az általa előírt kezeléseket.
Végül maguk a cirkuszi alkalmazottak kezdtek el információt szivárogtatni állatvédő szervezeteknek, mivel sokan képtelenek voltak tovább nézni, mi történik a színfalak mögött, s hogy milyen elképesztően kegyetlen módszerekkel veszik rá az állatokat arra, hogy produkálják magukat a porondon.
Ekkor lépett képbe a PETA nevű szervezet (People for the Ethical Treatment of Animals – Emberek az Állatokkal Való Etikus Bánásmódért) és az USDA (Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium). Utóbbi többször is megbírságolta a Ringlinget, amiért súlyosan és sokszor megszegték az Animal Welfare Act-et, azaz az állatjóléti törvényt. A döbbenetes a dologban az, hogy a Ringling mindannyiszor szó nélkül kifizette a sokszázezer dolláros büntetést, ám soha, egyetlen egyszer sem ismerte el, hogy a bírságot jogosan szabták ki. Sőt, Kenneth Feld, a cirkusz vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy értetlenül áll a vádak előtt, valamint, hogy „mindent megtesz, hogy kooperatív és átlátható módon dolgozzon együtt az USDA-val, és biztosítsa azt a közös célt, hogy az állatok egészségesek legyenek és a legmagasabb szintű gondoskodásban részesüljenek.”
Hogy ez mennyire nem így történt, annak bizonyításaképpen álljon itt pár pont, amely maximálisan jellemző volt a Ringling Cirkuszra:
– a kiselefántokat rendszeresen elszakítják az anyjuktól, noha köztudott, hogy az elefántok a természetben akár egész életükön át együtt maradnak az anyjukkal
– a kiselefántokat úgy törik meg, hogy kiskoruktól hat hónapon át akár napi 23 órát kell a betonpadlón állniuk leláncolva úgy, hogy sem megfordulni, sem leülni vagy lefeküdni nem tudnak
– az idomárok kampós végű „ösztökélőt”, elektromos sokkolót, köteleket és láncokat használnak kínzóeszközként
– az elefántok életük legnagyobb részét leláncolva töltik
– az elefántokat összezsúfolva szállítják úgy, hogy egyhuzamban akár 100 órát is állniuk kell bezárva a konténerekbe
– az idomárok okozta sérüléseket nem látják el, maximum eltüntetik az ún. „varázsporral”, hogy az előadásokon ne lehessen látni őket
– az elefántok nagy része súlyos betegségekben szenved. Rendkívül korán meghalnak, sokszor úgy, hogy hónapokig szenvednek rendkívül erős fájdalmaiktól, miközben elvárják tőlük, hogy „teljesítsenek” a színpadon
Ahogy teltek az évek, egyre több ember ismerte meg a valóságot. A cirkuszi előadások helyszínein gyakran várták a társulatot tüntetők, sokszor gyerekek is, akik elítélték a Ringling módszereit és arra szólították fel az adott település lakosait, hogy bojkottálják az előadásokat.
Eközben a PETA és egyéb civil szervezetek sem voltak restek: kampányokat indítottak, amely keretében sok olyan videót mutattak be, ahol kendőzetlenül látható a valóság. Legutóbb Alec Baldwin színész állt a PETA kampányának élére, felhívva a figyelmet az állatkínzás tényére.
És végül megtörtént a csoda: idén januárban a Ringling Brothers és a Feld Entertainment bejelentette, hogy a cirkusz befejezi működését.
Indoklásként azt írták közleményükben, hogy nem úgy alakulnak a jegyeladások, hogy fenntartható maradjon a cirkusz, valamint a közönség körében bizonyos „hangulatingadozások” jelentek meg, ami miatt úgy döntöttek, tovább nem turnéznak.
A cirkusz még bevállalt egy búcsúkört, amely során 30 helyen lépnek fel az Egyesült Államokban, de az előadásokon már nem szerepelnek elefántok.
Sajnos a Ringling korántsem az egyetlen cirkusz, amelyik kínozza az állatokat. Az a tény viszont, hogy bezárnak (amelynek oka nyilvánvalóan a folyamatos és egyre fokozódó nyomás a közönség és az állatvédők részéről), reményre ad okot. Azzal semmi baj nincs, ha állatok szerepelnek egy cirkuszban – de csak abban az esetben, ha az állatokat szeretettel, jutalmazással idomítják, ha méltó körülmények között tartják őket, és ha odafigyelnek az igényeikre. Minden más módszer elfogadhatatlan.
